welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


you're just dreaming - Lis & Rhyd
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
9
Reagok száma :
4
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
ápolónő
Play by :
Margot Robbie

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: you're just dreaming - Lis & Rhyd Hétf. 17 Szept. 2018, 19:56
Lisette & Rhydian
You're just dreaming...
Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
9
Reagok száma :
4
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
ápolónő
Play by :
Margot Robbie

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: you're just dreaming - Lis & Rhyd Hétf. 17 Szept. 2018, 21:09

Lisette & Rhydian  
Nem létezik olyan portál, amit nem böngésztem már át, de úgy, hogy Párizsban voltam, nem volt egyszerű dolgom. Minden létező dolgot bevetettem, hogy a lehető legtöbb dolgot megtudjak a nővéremről, hiszen kilenc éve nem találkoztam vele, de még csak le sem tojtam a fejét –de csak úgy, ahogy ő sem az enyémet-, nem mondom, hogy egyszerű volt. Azért kilenc év, az kilenc év. Főleg úgy, hogy a húszas éveink elején szakadt meg a kapcsolat teljesen, azalatt én is megfordultam a világ körül. Mondhatjuk úgy, hogy konkrétan nem ismertem a tulajdon nővéremet. Az elmúlt két és fél hétben körülbelül háromszor gondolkodtam el azon, hogy valóban meg fogom-e tudni csinálni, amit tervezek. Meg persze azon is, hogy megéri-e? Kénytelen voltam újból áruba bocsájtani a testem pár jónevű embernek, ugyanis a repülőjegyet nem két forintért adják, és még valamiből meg is kell élni ugyebár. Minden hátulütőt fontolóra vettem, de mindegyik végén megkérdeztem magamtól, hogy ha nem most, mikor?!
A büdös életben nem jártam még Montrealban, szóval nincs egyszerű helyzetem. A legutóbbi három napban, mint valami elvonó felé igyekező celeb, napszemüvegben és kapucniban ólálkodtam ekörül a rohadt nagy villa körül. Már ennek látványakor leesett az állam és elfogott az irigység. Jó helyre tette ez a Briana a hátsóját, meg kell hagyni. Extrának pedig még az is hozzájött, hogy a férje iszonyat sármos. Olyan, akiről már messziről süt az elegancia, a határozottság. Képeken legalábbis így mutatott. Amikor tegnap viszont a bokorból láttam, akkor már sokkal inkább más rítt le róla. Komorság. Ha valaki nem tudja, mi történt vele, még az is lehet, hogy azt gondolja, egy kimért pasi, aki soha az életben nem mosolyog. Így, hogy tisztában vagyok azzal, hogy elveszítette a feleségét, máris érthetővé válik ez az álca. Nem ismerem, de nyilvánvaló, hogy nem viseli jól, hogy Briana meghalt.
A ház ura kicsit figyelmetlen is, ahogy elnézem, ugyanis miután körülbelül huszonöt percet szenvedtem a szerencsétlen zárral a hátsó bejáratnál –a vártnál sokkal bonyolultabb volt-, megkerülve a házat, oldalt találtam egy kisebb ablakot nyitva. Még szerencse, hogy nem behemótnak teremtett a jóisten. Igen. Szóval így betuszkoltam magam a házba. Épp az imént ment el, kétlem, hogy egy órán át ne lenne el, ugyanis a statisztikák azt mutatják, hogy este nyolcra elmegy valahova és aztán nem tér vissza úgy fél tízig. Van egy kis időm feltérképezni a házat, ha minden jól megy. Leveszem a kapucnim, ahogy beérek, és az első tíz percen keresztül csak elkerekedett szemekkel bámulom a ház kialakítását. Felkapcsolom a nappaliban a villanyt, csak egy pillanatra, hogy jobban lássak, aztán majd le is kapcsolom. 

- Anyukááááám! Hova csöppentem! – A szám a fülemig ér, és még le is heveredem a hatalmas kanapéra, annyira kényelmesnek tűnik, hogy nem bírom megállni, hogy ne próbáljam ki. A plafont mustrálom egy percig, a lámpahadsereg úgy tűnik, mintha a csillagok alatt feküdnék. Az ablakokból a fele sem látszott a háznak, ez valami brutális! Na! Munkára! Nem ezért jöttem. Majd ezt is lehet, idővel. Egyelőre csak meg kell kicsit ismernem a ház lakóit. Vagyis lakóját. Meg a volt lakóját.
Egyenesen a hálószobába igyekszem –na, nem mintha az tudnám, hol van pontosan-, de úgy döntök, irányt változtatok, amikor már másodszorra érek a konyhához. Nem tudom, hogy a francba kerültem megint ide, de ez az épület egy igazi labirintus, az már tuti.
Mire végre megtalálom a hálószobát, az elemlámpával világítva igyekszem beljebb, ahol hirtelen szembe találom magam a tükörrel és akkorát ugrok, hogy a számhoz kapok, mielőtt még felsikkantanék. Még mindig nem szoktam meg a barna után ezt a szőke hajat, de be kell vallani, nem is rossz.
- Baszki – mormogok, mikor rájövök, hogy csak én vagyok az. Na, lássuk csak, mi van itt. Közös képek. Jól van, ezeket már láttam a facebookon is. Valami más esetleg? Könyvkiadás lépésről lépésre. Ez jó lesz, úgyse akartam még kiadni könyvet, márpedig, ha gondolkodni akarok Briana fejével, nem fog ártani. Kezdetnek.
Ékszerek. Karórák. Fel is próbálom az egyiket, megint elvarázsolódom kicsit, és észbekapok, hogy ha ezt ilyen tempóban fogom csinálni, két hét múlva is lesz még rejtett zuga a háznak. Altató, amin egy pillanatig sem csodálkozom, valószínűleg ilyen mértékű trauma után én is nyugtatókon és altatókon éldegélnék.
- Ne aggódj Rhyd, visszatér a szeretett Brianád. A csomagolás ugyanaz, belülről meg majd megpróbálom nem elhányni magam, de hidd el, a másik Charlevoix lány sokkalta szimpatikusabb – simítok végig a fotón, aztán valami motoszkálást hallok kintről. Na nem. A tekintetem rögtön az egyik órára siklik előttem. Még csak tizenöt perc telt el, nem jöhet még haza! A picsába!
Gyors, osonó léptekkel indulok ki a hálószobából a dolgozó felé, ami éppen a konyha és a bejárat felé néz. Az ajtó és a szekrény közé bújok, és fél percen belül lever a víz. Atya isten, mégis mi a jó fenét képzeltem én magamról? Le fogok bukni, aztán akkor magyarázkodhatok egy napon át...  
 
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
32
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
9
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
belsőépítész, író
Play by :
Michiel Huisman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: you're just dreaming - Lis & Rhyd Vas. 23 Szept. 2018, 21:48

Lisette & Rhydian
Well you see her when you fall asleep
But never to touch and
never to keep...
Telnek a hetek, de mégis olyan, mintha egy helyben toporogna az idő. Mindenki azt mondja, idővel jobb lesz, de én nem érzek változást. Elsuhannak mellettem a napok, a hírek, az emberek, mintha semmi nem lenne képes rá, hogy áthatoljon azon az ólomsúlyú falon, ami a világom köré burkolózott. Mintha minden egyre csak zsugorodna.
Bezárkóztam ide, a házba, ami mintha az erődöm lenne, a házba, amit neki építettem. Kettőnknek. Most akár még bújócskázhatok is benne. Végül is, ironikus, de éppen ezt teszem. Nem nyúltam még a cuccaihoz; azt a napot kivéve, amikor megtudtam, mi történt, nem jártam a szobájában, nem alszom a hálónkban. Nem visz rá a lélek, hogy szembenézzek az emlékeivel. Bőven elég az, ami a fejemben kering.
Nem érzek változást. Csak fájdalmat. Ami néha elsodor, de igyekszem dacolni vele, ebből az elhatározásból fakadt példának okáért az a pazar ötletem, hogy belekezdek a muay thaiba. Ha fizikai fájdalomra van szükségem, ami egy kis menedéket nyújthat, gondoltam, ennél jobb választásom aligha lehet. És ez már az első edzésen beigazolódott. Gyerekkorom bokszolós filmjei jutottak eszembe róla: a Karate kölyök, a Rocky, a Véres játék… eddig nem igazán éreztem affinitást saját bőrön is megtapasztalni az élményt, milyen, mikor izzadt férfitestek néhány kötél között mazsolává vernek, de talán harminckét évesen értem meg a feladatra, hogy elsajátítsak egy nagy múltú, pusztakezes harcművészetet. Legalábbis megkíséreljem.
Másfél óra, négynapi izomlázért. Ez volt az első mondat, amivel megpróbáltak felkészíteni, de nem érdekelt. A sérülések sem érdekeltek. A kék-piros-lila és zöld foltok a testem minden pontján. Jobban belegondolva az sincs kizárva, hogy valami szuicid, fanatikusnak néznek. A motivációmról senkinek sem beszéltem, de lassan több edzésen veszek részt, mint akik évek óta járnak. Az viszont ma fordult elő először, hogy az edző, aki ránézésre is jól láthatóan thaiföldi gyökerekkel rendelkezik, hazaküldött, még mielőtt átöltözhettem volna.
- Rhydian – vont félre, itt mindenkit a keresztnevén szólítanak. – Látom az elszántságot, és a kitartást, amire a muay thainál elengedhetetlen szükség van. De azt is látom, hogy nem fogadod meg a tanácsomat, és túlerőlteted az izmaidat. A testednek szüksége van, hogy hozzászokjon a terheléshez. Még sosem kellett ezt mondanom, de ma nem engedlek a pályára. És holnap sem. Hagyj időt magadnak, ezt pedig fordítsd arra, hogy a harcművészetben is elmélyülj, ne csak a küzdősportban. Egy jó harcos lélekben is kiegyensúlyozott. Benned viszont csak zűrzavart érzek.
Hogy mi van? Na, ezen felkaptam a vizet. Nem rejtettem el, hogy kicsit sem tetszik ez a hozzáállás,  de nem csináltam balhét, inkább fogtam a cuccom, és otthagytam a francba, kételkedve benne, hogy valaha is visszamegyek még. Nem százas ez a fickó. És ez a duma! Én nem egy muay thai harcos akarok lenni, aki majd néhány hónap múlva a burmaiak ellen vonul. Magasról leszarom a harcművészetüket és a szokásaikat. Én csak le akarom adni a feszültséget, és rohadtul semmi köze hozzá, hogy mit kezdek a saját izmaimmal. Pontosan ezért utálom az ilyen spirituális faszfejeket, mert mindenkinek beledumálnak az életébe. Szóval zűrzavart érez bennem. Hát ehhez nem kell nagy tudomány.
Még akkor is ezen puffogok, mikor az ajtón belépve, ledobom a táskám az egyik fotelba, és nyomban a hűtőhöz sétálok egy sörért. Lekattintom az üveg tetejét, jól meghúzom, majd leteszem a konyhaasztalra, hogy lehúzhassam a felsőm, és azt is a táskám után vágjam. Iszok még néhány kortyot, majd a nadrágomtól is megválva, végül a fürdőszoba felé indulok, hogy vegyek egy forró zuhanyt, és kimossam a fejemből ezt az idiótát. Szokás szerint nyitva hagyom az ajtót, csak beállok, és megnyitom a vizet.
 
Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
9
Reagok száma :
4
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
ápolónő
Play by :
Margot Robbie

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: you're just dreaming - Lis & Rhyd Hétf. 24 Szept. 2018, 02:01

Lisette & Rhydian  
Hát ezt nagyon nem így terveztem. Mikor meghallom a motoszkálást, hirtelen azt sem tudom, hova kellene elbújnom, hogy ne vegyen észre. Mégis mi a jó fenét mondanék neki, ha észrevenne? Kénytelen lennék lebuktatni magam, hogy csak Bria ikertesója vagyok, más sztorit kétlem, hogy bevenne, ha csak nem részeg és tudom neki bemagyarázni a dolgokat. Ez ugyebár nem kizárt, hiszen ha az ember elveszíti a feleségét, több mint valószínű, hogy gyakrabban fog alkoholhoz nyúlni.
Muszáj valahogy időt nyernem még. Ki tudja, sikerül-e bejutnom a házba legközelebb?! Össze kell gyűjtenem ezt-azt, hogy el tudjak indulni az úton, különben sehogy sem fog menni. Bele kell jönnöm, te egyelőre ahogy belép a házba még a levegőt is visszatartom, nehogy véletlenül meghalljon bármit is. Fél szemmel figyelem a pasast, de csak amikor nem éppen erre fordul, ugyanis ahogy látóhatárba kerül a dolgozó ajtaja, már húzódom is vissza szép lassan, feltűnésmentesen a rejtekhelyemre. Kicsit úgy érzem magam, mint egy bújócskázó kisgyerek, másrészt pedig úgy, mint egy bűnöző. Mert az is vagyok végtére is, egy bűnöző. Mit keresnék egy idegen házban bujkálva, ha nem lennék az?!
Mikor megitta a sört, ledobja a pólót –hm-  és elindul az irányomba, egy pillanatra kihagy a szívem egy ütemet és össze is szorítom a szemem, mintha attól majd láthatatlanná válhatnék, és mire kilesek a bútor mögül, Rhydian már el is tűnt. Most mégis hova a francba ment? Óvatosan lépek ki a szekrény mögül, aztán meg is hallom a zuhany hangját. Mennem kéne? Nem. Még szinte semmit nem sikerült haladnom Brianával vagy az egész dologgal kapcsolatban. Viszont esélyes, ha így folytatom tovább, le fogok bukni és akkor az egész terv sutba dől.
Ekkor villan be az agyamba a pár perce kezembe akadt altató. Ha egy kicsit szórnék a sörébe –esetleg egy kicsivel többet, mint a normál adag, álomba merül, mint Csipkerózsika és körülnézhetek egy kicsit jobban. Ezt most meg kell tennem, mert különben egy fikarcnyi esélyem sincs. De mi van, ha nem megy vissza a sörhöz és iszik belőle? Mi van, ha nem alszik el mégsem valami oknál fogva, akkor mégis mit fogok itt egész éjjel csinálni? Valamennyit azért csak alszik, ebben reménykedem, így gyors, ámde halk léptekkel rohanok be a pirulákért. A fürdő előtt megtorpanok és bedugom a fejem az ajtóba, hogy megnézzem, merre áll éppen, figyel-e vagy sem. Arra azonban nem számítok, hogy anyaszült meztelenül fogom majd megpillantani. Oh Lis, te hülye, mégis mit gondoltál, talán ruhában zuhanyzik?!  Már-már lányos zavaromban el is pirulok, de aztán mikor az arcába zúdul a víz cselekszem és lopakodó üzemmódban megyek a konyhába, ahol villám sebességgel rakok a sörbe három pirulát. Négyet. Csak hogy biztosak legyünk a dologban. Áh, mégsem! Inkább hármat, nem ám teljesen beájul nekem itt és sosem kel fel. Már csak az hiányozna!
Be vagyok tojva rendesen, nem igazán tudom, minek csinálom ezt magamnak, megéri-e a dolog?! Magamat is ki fogom csinálni a végére. Nem. Megéri, meg kell csinálnom, simán menni fog! Együtt nőttem fel Brianával, nem lehet annyira nehéz eljátszani, hogy ő vagyok, nem? Képeznem kell magam még akár két hónapon át ahhoz, hogy aztán bevethessem magam, de addig nem pillanthat meg. Kicsit megrázogatom a sört, hogy feloldódjon a pirula, aztán már vissza is indulok a rejtekhelyemre, de ezúttal a kanapé mögé bújok el, hiszen innen tökéletesen belátni mindent, de mögöttem nincs semmi más, csak a fal. Vagyis az ablak. A testem minden porcikája remeg, jó lesz, ha hamar beleszokom ebbe a kémkedősdibe, mert az a helyzet, hogy eddig nem igazán remekelek benne. Fél szemmel látom, ahogy Rhyd kilép a zuhanyból. Khm. Visszahúzódom inkább a kanapé mögé és szurkolni kezdek magamnak, hogy a konyhát vegye célba és igyon még pár kortyot legalább.
 
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
32
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
9
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
belsőépítész, író
Play by :
Michiel Huisman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: you're just dreaming - Lis & Rhyd Vas. 07 Okt. 2018, 16:19

Lisette & Rhydian
Well you see her when you fall asleep
But never to touch and
never to keep...
Edzés után szeretek hosszan zuhanyozni, mert közben a gondolataim is nyugton maradnak. Semmi agyalás, semmi felesleges emlék vagy filozofikus gondolat arról, hogy mit hogyan kellett volna, vagy hogyan legyen a holnap. Egyszerűen túl fáradt vagyok ahhoz, hogy gondolkozzak.
Csakhogy ma kimaradt a thai boksz, és bár így is sajog mindenem, sem mentálisan, sem fizikailag nem vagyok igazán fáradt. Nem tudom, hogy fog menni az alvás, bizonyára fenn baglyozok reggelig, vagy egy marék altatóval. És tessék. Máris gondolkodom. Pedig abszolúte nem akarok.
A zuhanykabinból kilépve egy-két mozdulattal megtörölgetem magam, majd magam köré csavarom a törölközőt, és visszasétálok a konyhába. Felemelem a söröm, és egy újabb korty után beballagok vele a szobába. Bekapcsolom a tévét, csak hogy duruzsoljon valami a háttérben, majd kimegyek az erkélyre, hogy elszívjak egy cigit. Ahogy a várost kémlelem, akaratlanul is eszembe jutnak az edző szavai: „Hagyj időt magadnak.” „Benned viszont csak zűrzavart érzek”. Vajon mennyi idő kell, hogy legalább egy kicsit letisztuljon ez az emésztő zűrzavar? Ami elől három hete lényegében csak menekülök. El fog múlni valaha? Vagy már mindig a részem lesz, ahogy őt se hiszem, hogy valaha is képes lennék elengedni. Elfelejteni. Vajon hogy kell továbblépni? Csak kérdések, véget nem érő kérdések.
Nem tudom, mire gondol az alatt, hogy a harcművészetben is mélyüljek el, de most, hogy a kezdeti dühöm lecsillapodott, rájöttem, hogy nem csak az fogott meg, amit mondott, hanem inkább az, ahogy mondta. Láttam valamit a szemében, amit nem tudok megfogalmazni. Talán mégsem hagyom ott végleg a helyet. Meglátjuk. Abban igaza van, hogy a testem így is telis-tele van kék-zöld foltokkal, úgy nézek ki, mint akit már agyonvertek párszor. Nem árt, ha begyógyulnak egy kicsit, mielőtt újra nekiállok azoknak a zsákoknak.
Mire elnyomom a csikkem, a sört már bőven megittam. Bontok is egy újabbat a konyhában, majd felveszek egy lazább nadrágot, hogy aztán az ágyra telepedve, nekiveselkedjek az egyetlen dolognak, amire rá tudom venni magam Briana hagyatékával kapcsolatban. A naplója. Ami persze őrület vastag, és az elsőtől az utolsó betűig németül írta. Nehogy egyszerű dolgom legyen.
Végül is nem olyan meglepő, hiszen az apja svájci volt. Ő már gyerekkorában játszva gagyorászta ezt is, és a franciát is, míg engem sose vitt rá a lélek. Még miatta sem. A mai napig feláll a szőr a hátamon, ha valaki ezen a nyelven szólal meg, most pedig… mióta rábukkantam, mást se csinálok, csak gyorstalpalóban töltöm magamba a tudást, hogy le tudjam fordítani franciára. Az is megfordult a fejemben, hogy talán épp miattam írta németül. Hogy még véletlenül se csábuljak el, és olvashassak bele. Bár nehéz elképzelni róla, hogy bármit is titkolt volna előttem, ezt csak akkor fogom megtudni, ha sikerrel járok. Most már csak ennyi maradt belőle.
Annyira azért nem megy jól, mint vártam. Jelenleg az első fél oldallal szarakodok már negyedik napja, mert nem csak átlapozni szeretném, minden egyes szót pontosan úgy akarok érteni, ahogy az ő fejében szerepelt, amikor leírta. Ehhez pedig idő kell, mire átlátom ezeket a bonyolult, nyelvtani szarságokat.
Annyira belemerülök, hogy fel sem tűnik az idő múlása. Fél óra telt el, vagy már kettő is? Csak azt veszem észre, hogy egyre fáradtabb vagyok. Lehet, nem is kell mára segítség, a német hatásosabb, mint az altató? Jó vicc. Ha ezt tudtam volna…
Előbb csak lehajtom a fejem a párnára, úgy folytatom tovább az igetáblázatok mantrázását, de pár percen belül el is nyom az álom. Úgy dőlök ki, ahogy vagyok: tenyeremmel a naplón, bal kezemben a tollal. Mellettem egy füzet és a szótár oldalán megnyitott tablet. A félig megivott sör a párnám mellett, a kovácsoltvas ágyrácsnak támaszkodik. A falakon az égve hagyott olvasólámpa és a tévé árnyai vibrálnak. Egy-egy éjszakai fuvallat meglebbenti néha a nyitott erkélyajtó függönyét.
Vajon álmot is hoz az éjszaka? Részemről boldogan beérném egy sima, pihentető alvással, bár ez nem olyan sűrűn valósul meg. Még altatóval sem.
 
Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
9
Reagok száma :
4
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
ápolónő
Play by :
Margot Robbie

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: you're just dreaming - Lis & Rhyd Szer. 10 Okt. 2018, 03:28

Lisette & Rhydian
Nem mondom, hogy a tekintetem nem ragad le egy-két pillanatra Rhydianen a zuhany alatt. Hazudnék, ha azt mondanám, nem mozgatta meg a fantáziám, de most nincs idő ilyesmivel foglalkozni, szóval halk, osonó léptekkel igyekszem át a konyhába a kezemben az altatóval, hogy beadagolhassak a drágának egy kis segítséget a nyugodt alváshoz. Biztosra megyek, de többet azért nem szeretnék beleszórni, mert azért jó lenne nem az első adandó alkalommal túladagolni szerencsétlent. Azt azért nem szeretném, annyira még nem vagyok elvetemült. Azt hiszem. Remélem, hogy nem. Vagyis ezen el kell gondolkodnom, mert az tuti, hogy nem normális, amit művelek. Ebben kiegyezhetünk.
Látom, ahogy kilép a zuhanyból és már csak azt mantrálom magamban, hogy legyen szomjas. Jól fog esni az a sör, na! Fél szemmel kilesek a kanapé mögül, mikor megpillantom, hogy már a kezébe is vette az italt. Ez az! Az viszont, hogy felém jön egyenesen, nem igazán tetszik, így össze is kuporodok amilyen kicsire csak tudok. Kérlek, ne vegyél észre! Könyörgöm!
Határozottan megrezzenek a bekapcsolt tévé hangjára. Nagyon jó, most már alig hallom, éppen merre közlekedik. Lehetnél egy kicsit együttműködőbb is, Rhydian! A sörét úgy tűnik megitta, ugyanis kis időn belül érkezik az újabb üvegért.
Néha-néha kilesek a bútordarab mögül és észreveszem, hogy valamit nagyon olvasgat az ágyon fekve. Vajon mit? Nem igazán lapoz, egy helyben áll már jó ideje. Kezdenek elgémberedni a végtagjaim, már alig bírok így maradni, így úgy döntök, hogy kikászálódom a szélére és mivel onnan Rhyd már nem lát, átlopózok a szekrénysorhoz, ahol gyorsan szemügyre veszem a dolgokat. Egyelőre viszont semmi érdekeset nem találok. Nagyon óvatosan mozgok, ahogy bármiféle neszt hallok, rögtön beslisszanok a szekrények közé. Megpróbálom a minimálisra csökkenteni annak a lehetőségét, hogy lebukjak. Az előbb felvett karórára pillantok a kezemen. Most már lassan álomba kell szenderülnie, ha rendesen hat az a francos altató. Azért remélem, mert ha nem, akkor nagy szarban leszek, mert necces lesz kimenni a házból úgy, hogy ne vegyen észre. A gyomrom is korog…
Két percen belül, egyenletes szuszogásra leszek figyelmes. Nagyon úgy tűnik, végre elaludt, szóval kicsit jobban körül tudok nézni, akár még a hálóba is be tudok menni. Nincs az az isten, hogy a négy pirulától felébredne. Szerintem holnap délutánig aludni fog. Vagyis reménykedjünk a legjobbakban…
Tíz percet még a ház minden egyes szegletét végigjárom, hogy tudjam, mi merre van. Ha legközelebb jövök, akkor már célirányosan fogok tudni haladni a helyiségeknél. Az viszont túlzottan érdekel, hogy mégis mi a fenét olvasgatott olyan hosszú ideig. Vagy az is lehet, hogy írt valamit. Bár szerintem ilyen gyászban nagy csoda lenne, ha lenne ihlete. Bár ki tudja, kit mi indít meg, ugyebár.
Lábujjhegyem közeledem a hálószoba irányába, de a ajtónál megtorpanok kicsit. Nem biztos, hogy kísérteni kellene az ördögöt. Talán jobb lenne, ha most lelépnék és majd egy másik nap visszatérnék. Igen, ez lesz a legjobb.
El is indulok az ajtó felé, de az utolsó pillanatban mégiscsak megtorpanok. Muszáj megnéznem, mi az. Lehet, hogy az lesz a kulcs az egész beilleszkedéshez, akkor meg ki tudja, legközelebb megtalálom-e vagy egyáltalán tudni fogom-e, hogy mit keressek?!
Így hát visszamegyek és olyan halkan, amennyire képes vagyok rá érek oda az ágy széléhez. Még levegőt sem veszek, annyira félek, hogy felébred. Na, akkor mégis mi a jó eget mondanék neki?
Fölé ágaskodom és rálesek a keze alatti kis könyvre, de mivel körülbelül pont akkora, mint a tenyere, így rohadtul nem látok semmit. Csak néhol egy-egy kézzel írott betűt. Ez akár bármi is lehet. Elvetemült módon a sarkához nyúlok és éppen hogy, csak egy kicsit kijjebb húzom a keze alól, de ezzel a mozdulattal együtt a könyököm az olvasólámpának ütközik, ami nagy puffanással borul fel. Jóságos úr isten! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! Megreked a levegő bennem, mozdulni sem merek és azon imádkozom, hogy az altatók jobban hassanak, mint amúgy és Rhydian is nagyon jó alvó legyen, mert különben végem van!
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
32
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
9
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
belsőépítész, író
Play by :
Michiel Huisman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: you're just dreaming - Lis & Rhyd Szomb. 13 Okt. 2018, 21:30

Lisette & Rhydian
Well you see her when you fall asleep
But never to touch and
never to keep...
Úgy aludtam el, mint aki szakadékba zuhan. Mély és titkos alagútba, ahová a legkevésbé sem vágytam, és ahonnan csupán egyetlen kiút van. Ehhez azonban előbb elkerülhetetlenül végig kell menni rajta.
Bár többnyire altatók segítségével alszom, kivéve, mikor egy-egy edzés után annyira kifárasztom magam, hogy zuhany után egyszerűen csak bedőlök az ágyba, és már el is sötétül a világ, a legritkábban ébredek úgy, hogy semmilyen álomképet, vagy érzésfoszlányt nem tudok felidézni. Nem tudok nem álmodni.
Amint lecsukódik a szemem, azonnal magába szippant a napló, és amit az előbb csak fejtegetve próbáltam kibogozni, akár egy groteszk, amatőr rendezésű kisfilm, meg is elevenedik előttem. Briana, az általam ismert arccal, de a napló szerinti tizenéves alakjában ácsorog előttem, puha érintésű, könnyed ruhában, a rövid sort combközéptájt öleli körbe izmos lábait. A haja lehetetlen szőkén omlik a vállára, mint a mögötte szabályos halmokba pakolt szalma. Az orromba kellemes melegség kúszik, a bokámhoz motoszkáló macskafarok dörgölőzik. Nem tudom, hol vagyok, de leginkább egy istállóra emlékeztet a hely. Kinyújtom a kezem: nem az enyém, de mégis én vagyok.
Egy férfi lép be az ajtón, kantáron vezetve egy fehér foltokkal tarkított aranyos-barna paripát. Ekkor tűnik csak fel, hogy egy másik lány is van vele, mindketten a lóhoz szökkennek, de Briana a gyorsabb, végigsimít a ló bársonyos sörényén, a homlokához szorítja az övét, majd felpattan a hátára, és elvágtat vele.
A következő képen már ketten, két lovon nyargalnak utána. Az egyik én vagyok, a másik az előbb látott, ismeretlen lány, az égen vihar forrong, a fűszálak hullámzó, zöld selyemként ringatóznak a szélben; vadul belekap a ruhánkba, a zúgása olyan heves, hogy szinte sérti a dobhártyámat, de nem állunk meg. Látom a mély sziklahasadékot, ami felé mindhárman száguldunk, le is ver a víz: szinte biztos vagyok benne, hogy nem fogom időben utolérni, ahogy a másik lovas sem. De azért gyorsabbra veszem a tempót, a szél már szinte tépdesi a bőröm, mikor hatalmas mennydörgés hasít közénk, én pedig tetőtől talpig összerándulok.
Felnyitom a szemem, és egy ismerős nőalak körvonalai derengenek fel előttem. Mintha még az álom egybefolyna a valósággal, csakugyan őt látom, vagy még mindig álmodom?
- Brie… - ejtem ki a nevét halkan, a lebucskázott olvasólámpa a földet éréssel együtt el is tört, így a szoba sötétségbe burkolózik, egyedül a nyitott erkélyajtó mögül szűrődik be egy kis holdvilág. A szemhéjaim még mindig ólomsúlyúak, de az álom után könnyen átlátom a félhomályt. – Te vagy az? – A hangom is álomittas még, csak félig vagyok magamnál.
- Gyere ide – fordulok visszább az oldalamra, hogy elférjen mellettem, és így a naplóról is lesiklik a kezem, amit ki is nyújtok felé az ágyon. – Mit csinálsz?
 
Vissza az elejére Go down
avatar
Törvényen kívüli
Kor :
29
Hozzászólások száma :
9
Reagok száma :
4
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
ápolónő
Play by :
Margot Robbie

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: you're just dreaming - Lis & Rhyd Hétf. 15 Okt. 2018, 19:20

Lisette & Rhydian  
A lámpa hangos puffanással ér földet és én hiába hittem kis naivan, hogy majd Rhydian nem ébred fel rá. Pár másodperc sem telik bele, mire felriad, én pedig mozdulatlanul állok az ágy mellett, hátha nem vesz észre és visszaalszik rögtön. Az is megfordul a fejemben, hogy azonnal hátra arc és futás! Csak aztán jobbnak látom a lassú mozdulatokat és miután megmozdul, pár pillanatig még nem lépek semerre. Aztán azt hiszem, hogy újra álomországban tengeti az idejét, és lépek kettőt lábujjhegyen az ajtó irányába. Aztán mikor megszólal, megtorpanok. Az arcom eltorzul és a szemem is összeszorítom, hátha azzal majd el tudok innen hoppanálni, akárcsak a Harry Potterben, de rá kell jöjjek, hogy sajnálatos módon nem születtem varázslónak. Uh, a picsába!
Mellesleg nem is azt hiszi, hogy holmi betörő vagyok, hanem rögtön azt gondolja, Briana áll előtte. Félhomályban ez azért durva. Mindig is tudtam, hogy olyanok vagyunk, mint két tojás sajnos, de azért ez megnyugtató, hogy ő is így látja. Mondjuk fény nélkül... Remélem azért nagyon félkómás és azt gondolja, alszik. Jaj anyám, most mégis mit csináljak?!
- Khm – köszörülöm meg a torkom és ebben a pillanatban úgy vagyok a dologgal, hogy lebuktam. Kész. Megmondom neki, hogy nem Brie vagyok, hanem Lis és hogy csak eljöttem, hogy részvétemet nyilvánítsam. Igen, azt hiszem, ez lesz a legjobb megoldás. Csak egy a bibi, hogy ez a könnyen feladás dolog nagyon nem rám vall. Kitartó nő vagyok, aki ha elhatároz valamit, akkor azt általában véghez is viszi. Nem futamodhatok meg az első adandó alkalommal. Na jó, de erre még nagyon nem készültem fel, hogy Rhyd hozzám szóljon, ráadásul ahhoz sem szoktam hozzá, hogy Brianának kell lennem.
Körülbelül fél percnyi néma csend után, mikor újra megszólal, csak akkor tudok én is kinyögni valamit.
- Én vagyok. – Úristen Lis, te nem vagy normális, komolyan. És most? És most mégis mi a jó éghez fogok kezdeni? Aludj vissza, kérlek, könyörgöm!
- Nem tudok, Rhyd, csak álmodsz. Afrikában vagyok, tudod... – mondom halkan. Szándékosan nem mondom azt, hogy meghaltam. Így tényleg kételkedhet abban, hogy valóban álmodik-e. Csak ne közeledjen, mert semmiféle érintés nem lenne jó. Mielőtt még teljesen felébred. Azért nem hülye, nem valószínű, hogy be tudnám neki magyarázni, hogy álmodik, miközben már teljes mértékig magánál van. Nem lépek közelebb, csak várok. Ismét mozdulatlanul. Hátha ezzel is hozzásegítem, hogy elaludjon. Mikor kérdez, azonban nem vagyok biztos benne, hogy ez menni fog bárhogy is. Ahh. 

- Semmit. Aludj csak. Én is megyek aludni – mondom alig hallhatóan, és aztán mégis közelebb merészkedem kicsit. Talán, ha odafeküdnék mellé, akkor hamarabb elaludna. Az ágy mellé megyek és óvatosan leülök a szélére. Kezemmel kitapintom a kis könyvecske helyét és óvatosan rácsúsztatom a kezem, hogy aztán közelebb húzzam magamhoz. Legalább ezt megszerzem, ha már így jött ki a dolog. Lassú mozdulatokkal az ágy legszélső részére fekszem úgy, hogy még véletlen se érjen hozzám és szembe fordulok vele.
- Pihenned kell -  suttogom és közben szépen óvatosan -ami most már kezdem sejteni, hogy egy napló- a hátam mögé csúsztatom a kis szekrényre. Aludj már, az istenért. Csak két percre és már itt sem vagyok. Csak ennyi idő kell, hogy kislisszanjak a házból és máskor majd sokkal körültekintőbb legyek az itt tartózkodást illetőleg. Azért ez így kicsit rossz előrejelzés, hogy az első adandó alkalommal lebukom, de még mindig nem adtam fel a reményt.
 
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: you're just dreaming - Lis & Rhyd
Vissza az elejére Go down
 
you're just dreaming - Lis & Rhyd
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Sud-Ouest :: Villák :: Leconte villa-
Ugrás: