welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Estella Madsen
avatar
Inaktív
Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
3
Tartózkodási hely :
>>It's Canada, Bitches<<
Foglalkozás :
>>student<<
Play by :
>>camila mendes<<

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Estella Madsen Vas. 16 Szept. 2018, 09:51

Estella Madsen
veszélyes dolog kilépni az ajtón (...), ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, kitudja hová
becenév
Stells, Stella
születési idõ
2001. november 05.  
születési hely
New Orleans
családi állapotom
bonyolult
szexuális beállítottság
heteroszexuális
csoport
oktatás
foglalkozás
művészeti középiskolába járok
play by
camila mendes
információk a családról
Boldog gyermekkorom volt. Igazán jó. A szüleim szerettek, és mindent megadtak nekem, révén, hogy egyedüli gyermek voltam a mi kis háromszemélyes életünkben. Gyerekként fel sem tűnt a tény, hogy apám mennyire nem szerette anyámat. Csodálta a szépségét, a latina vérmérsékletét, és az eszét, de nem szerette… és anyám tudta ezt. Mindig elviselte, hogyha pletykákat hallott szárnyra kapni apámról és a fiatal szeretőiről. Ő sem szerette viszont, de a tiszteletet mindig megadta neki. Hét éves lehettem, amikor új matektanárunk lett. Egy igazán fiatal, és nagyon csinos dél amerikai hölgy, Constance. Apám beleszeretett, és ő is apámba. Nem húzta, halasztotta a dolgot. Elvált anyámtól, amilyen gyorsan csak lehetett, és feleségül vette ezt a nőt, majd elköltöztek Washington DC-be. Azóta már van két fiuk. Egy ideig - csupán két és fél évig - jártam hozzájuk. Kéthetente náluk töltöttem egy-egy hétvégét, de aztán ahogy Constance terhes lett az első fiúval, Ethannel, megszakadt a kapcsolatunk.

Anyám erős volt. Kitartott a végletekig, és sikeresen felnevelte a lányát. Sosem láttam sírni, vagy megtörni, még csak egy rossz pillanatát sem kaptam el soha, mert mindig azt mutatta, hogy milyen boldog ő velem. Hogy mennyire szereti, hogy csak ketten vagyunk. Persze, amikor megismerte Ethant - hát nem ironikus? - akkor láttam rajta, hogy tényleg, igazán boldog. Csillogott a szeme, ahogyan apa mellett soha.

Ethan
, a pótpapám, egy igazi jóarc. Csak így egybe. Jóarc. Körülbelül egy, vagy másfél éve nevelget anya oldalán, és eddig tényleg jól kijöttünk. Nekem is szar érzés, hogy néha - mostanában egyre gyakrabban - úgy beszélek vele, ahogyan nem érdemelné, de ő nem tudja, hogy mi játszódik most le az életemben. És nem is tudhatja, hiszen mit szólna hozzá? Mit mondana, ha megtudná, hogy többet érzek iránta?  

welcome to my life

"Nem lehet egy szörnyű szomjúságot úgy oltani, hogy az ember odaáll egy hatalmas tölgy alá, és vár, hogy egy esőcsepp véletlenül a nyelvére hulljon.

Nicholas az ágyam szélén ül. A lábait maga alá húzza, esztétikusan szép arcát a tenyerébe temeti. Sem ő, sem én nem tudhattuk előre, hogy ez lesz. Már három egész év van a hátunk mögött, és felülmúlhatatlan szeretet, ami kettőnk közé feszül. Még most is érzem a vibrálást, a kényszert, hogy meg akarom simítani a meztelen vállát, amin felfelé ágaskodnak a pihék. Két tenyerembe akarom fogni az arcát, és megnyugtatni, hogy minden rendben lesz. Hogy ezen is túl fogunk jutni, hiszen ez csak egy kis lejtő. Egy egyszeri mélyrepülés, s majd elmúlik, hogy újra felfelé íveljünk… de akkor hazudnék. Hazudnék, mert én magam sem vagyok tisztában az érzéseimmel.
- Nem értem… - szakad fel a torkán a kétségbeesett mondat - nem értem, hogy mit rontottam el, Kicsim. Hogy, hogyan lehetséges ez… - nem akarok válaszolni, hisz’ nem is tudnék. Nincsenek indokaim, vagy enyhítő tényezők, akár magyarázat. Csak lehajtom a fejemet én is. Ott ülünk egymással szemben, mint két elveszett lélek, a csendet nem töri meg más, csak elhaló sóhajaink. Látom rajta, hogy mennyire össze van zavarodva, hogy nem tudja feldolgozni, mi is történik éppen. Hiszen az imént még szeretkeztünk. Összenőttünk, mint két egymás nélkül nem működő végtag, most pedig közöltem vele, hogy mást szeretek. Méghozzá Ethant. A férfit, aki minden este anyám mellett hajtja álomra a fejét.
- Nick…
- Ne… ne mondj semmit Stella  - felemeli a felét, és barna szemeiben nem látok mást, csak színtiszta gyűlöletet. Nem engem gyűlöl… engem nem tudna. Ethant gyűlöli. A haját markolva bámul fekete szemembe, és én látom rajta, hogy megtört. Ez a fiú, aki tényleg szeretett, aki velem tervezte a jövőjét, meghalt egy kicsit. A lelkét törtem össze - nem is értem, hogy mit eszel rajta. Hiszen, öreg, és… és… ráadásul az anyád élettársa. Egy negyven feletti férfiról beszélünk, Stells. Az Isten szerelmére - az utolsó szavakat már az arcomba ordítja, én pedig alig észrevehetően összerezzenek, de állom a verítékben úszó tekintetét.
- De… Nick én nem…
- Ő tudja? Ethan tudja, hogy mit érzel? Vagy már össze is feküdtetek a hátam mögött? Anyád mit fog szólni, ha ez kiderül? Hogy az egyetlen pici lánya lenyúlja tőle a paliját?! Most is biztos rá gondoltál, amikor alattam feküdtél - magából kikelve járkál fel-alá, s úgy ontja magából a sértő szavakat, mintha csak magában beszélne. Mintha elfelejtette volna, hogy én is itt vagyok. Még sosem láttam őt így, még sosem  beszélt így velem. - Egy utolsó ribanc vagy - vágja hozzám, miközben magára kapja a pólóját, a hátára a táskáját, amiben két napra elegendő ruha van, és elindul kifelé. Az ajtóból még egyszer visszapillant rám - de attól még mindig szeretlek - suttogja, majd ott hagy engem megsemmisültem, a könnyeim patakokban folynak le az arcomon. Nem tudok megszólalni, nem tudok megmozdulni, csak ülök ott, mint egy hülye, aki a csodára vár.
Az ajtóm nyikorogva nyílik ki, s a szemem felcsillan, hátha Nicholas tért vissza, hogy megbeszéljük rendesen, de nem. Ethan áll a küszöbön, értetlenül bámul rám, és mintha egy cseppnyi aggódást is látnék a szemeiben.
- Baj van, Stells? Most láttam Nicket dühösen kiviharzani a házból, s mintha egy olyan félmondatot is elejtett volna, hogy “köcsög”.
- Hagyjál már békén! - ordítok rá magamból kikelve - tűnj ki a szobámból!  - Hozzávágom az egyik díszpárnát, majd a lábfejemmel berúgom az ajtót az orra előtt. Kinyitom a szobám ablakát, és rágyújtok egy cigire. Érzem, ahogy a könnyeim belefolynak a számba. Nem tudom, hogy mit is tehetnék.
Vissza az elejére Go down
avatar
Admin
Hozzászólások száma :
254
Reagok száma :
0
Tartózkodási hely :
♡ in the heart of the page
Foglalkozás :
♡ moderation
Play by :
♡ staff

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Estella Madsen Hétf. 17 Szept. 2018, 17:56

gratulálunk elfogadva!
üdvözlünk az oldalon
Kedves Estella!  édi
Végre ide is értem, és azért külön öröm, hogy én fogadhatlak el, mert egy korábbi verziódat is én véleményeztem, így van összehasonlítási alapom. Persze igyekszem nem erre kiélezni az elfogadót, én sem szeretem, ha folyamatosan másokhoz vagyok hasonlítva, de azt hiszem azt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy az elődöddel ellentétben, most azt látom, hogy nem csak a gyűlölet van meg, hanem egy érettebb karaktert is kaptunk a személyedben. Én az egész plototokat úgy ahogy van imádom, nehezen tudok objektív maradni, ezért elnézésed is kérem, ha túl lelkendezős lesz az összkép.  bújik
Minden esetre engem megvettél kilóra, az egyszerű kis sztori igazából jóval bonyolultabb, mint az elsőre látszik, ráadásul az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy otthon és az iskolában is feszélyez téged a nevelőapád a jelenlétével. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor bújik ki a szög a zsákból és hogyan alakul majd a továbbiakban a kapcsolatotok. Illetve arra is, hogy Nick mit forgat a fejében, ugyanis köztudottan a szerelmes férfiak elég sok mindenre képesek, hogy visszanyerjék szívük hölgyét.  juj  Egy biztos, a jó kis skorpió természeteddel Ethan papának még meggyűlik a baja. (Nem tudtam megállni, hogy ez ne írjam bele. Razz )
Nem szaporítom tovább a szót, örülök, hogy köreinkben köszönthetlek. Kérlek foglald le az arcod, aztán kergesd meg egy kicsit Ethan vérnyomását, úgy látom nagyon ráfér. Razz
Nagyon jó szórakozást kívánok!  pirulo  
 
Vissza az elejére Go down
 
Estella Madsen
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: Archivált karakterlapok-
Ugrás: