welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Cherée Nolan
avatar
Vendég
Vendég

TémanyitásTárgy: Cherée Nolan Szer. 12 Szept. 2018, 22:50

Cherée Nolan
rövid! idézet
becenév
Cher, Cherry
születési idõ
1991. oct. 09.
születési hely
Québec  
családi állapot
Egyedülálló
szexuális beállítottság
Hetero
csoport
Egészségügy
foglalkozás
Pszichológus (inkább gyerekpszichológus)
play by
Lili Reinhart
információk a családról
Reinard Nolan, 53, édesapám; Eredetileg Felső-Normandiából származik, négy éves korában a szülei elváltak, így édesanyja új élet kezdése céljából elköltözött a távoli Québecbe vele és az akkoriban két éves húgával együtt.
Édesapám tipikusan az az ember, akit kenyérre lehet kenni, ha a családjáról van szó. Jó természete azonban nem naivitásból ered, leginkább együttérzésből és megértésből. Édesapja olajmágnás utódja, de ezt a mai napig senki sem emlegeti, ahogyan a méregdrága ajándékokat sem, amiket rendszerint minden évben kapunk az ünnepek alkalmával. Édesapám eleinte visszaküldte őket, azonban 1995 Karácsonyán édesapja szívroham miatt egy magán klinikában töltötte a Karácsonyt. Jelenlegi felesége szerint apám undok tette vitte kórházi ágyba az apját, apám pedig azért sem küldött vissza egyetlen egy ajándékot a majdnem végzetes incidens után, mert nem akarta, hogy a lelkén száradjon apja halála. Egyébként építkezési vállalata van és olyan projekteken dolgozik, amik szerte a világban zajlanak. Például Afrikában, Indiában és néhány európai országban is.  

Chantelle Nolan née Dubois, 51, édesanyám; A Liechtenstein-ház nemesi családjának viszonylag távoli rokona, de a messzi kapcsolat ellenére is luxusban nőtt fel. A pénz világát sosem érezte a magáénak, így húszas éveinek elején Kanadában költözött, hogy a saját életútját járja. Édesapámmal két teljes évig szomszédok voltak, míg végül szóba elegyedtek megfeledkezve végre valahára a lopott pillantásokról és a visszafogott hangnemen tett köszönésekről. Könyvelői munkát végez saját irodájában, ami Montreál szívében található.

Bastien, 30, bátyám; Az elsőszülött Nolan, az egyetlen Nolan név továbbhordozója. Négy évvel idősebb nálam és nagyapánk cégénél dolgozik, tudniillik ő a kedvenc unoka. Elég nagy felforgatás hozott a idilli, családi életünkben, amikor Bastien közölte velünk a szándékát, miszerint nagyapánkhoz utazik és az oldalára állva megtanulja vezetni a cégét. Én próbáltam kimaradni a nagy vitából és távol tartani tőle magam, fura ez egy "agyturkásztól", de van, amibe nem érdemes belekezdeni.

Emilée, 28, nővérem; A második legidősebb gyermek a családunkban és az első lány. Két teljes évvel idősebb nálam és nem igazán vagyunk jóban, de azt sem mondanám, hogy rosszban vagyunk. Nem utálom, de nem is őt szeretem a legjobban, szerintem egyértelmű, hogy ki a legfontosabb a számomra.

Aimée, 26, ikertestvérem; Igazából ő a mindenem, vagyis ő volt a mindenem, ameddig meg nem született a kislánya, mert Isabelle, hát... igen. Aimée majdnem minden titkomról tud, vagyis majdnem mindenről, csak egyetlen egy dologról nem, szüzességem elvesztéséről. Ő úgy tudja egy romantikus éjszaka volt, de nem is volt az, nagyon nem.

Isabelle Nolan, 7, legjobb unokahúg a világon; Nincsenek rá szavaim, hogy mennyire imádom őt, mintha a világ legtökéletesebb kislánya lenne, nem is mintha, hanem tényleg az. Nagyon közeli viszonyunk van és miatta ébredtem rá arra, hogy mi is akarok lenni. Tudtam, hogy emberekkel akarok foglalkozni, hogy mások lelkével akarok foglalkozni, csak azt nem, hogy hány éves emberekkel, de végül a gyerekeknél kötöttem ki.

ui.: leírás nagy része Aimée Nolan lapjából származik.
welcome to my life
Omlett - tojás, vegeta és paradicsom illat

Igazából anya nem szerette volna, ha idő előtt megyünk a konyhába, bár nem tisztázta velünk, hogy mikor is érkezik el ennek az ideje és a négy éves Cherée azt gondolta, hogy képes egyedül és önállóan reggelit készíteni. Emlékszem, hogy akkor még néha cumiztam, igen tudom, négy évesen ez ultragáz, de hát a cumi annyira jó volt... Végül kidobták az összeset, de ez egy másik történet.
Szóval egyik reggel nagyon korán ébredtem fel, mindenki aludt még, elgondolkodtam, hogy felébresszem e Aiméet, de végül úgy döntöttem, hogy hagyom aludni, tegnap sokáig csacsogtunk és megbeszéltük, hogy ma sokáig alszunk, de nekem ez valahogy nem jött össze. Beleléptem a rózsaszín kis mamuszomba és elindultam halkan a konyha felé, igazából jól osontam és mindig sikerült megijeszteni anyuékat. Mikor végre a konyhába értem, akkor kiynitottam a hűtőajtaját és odatoltam a sámlimat, hogy kivehessem a tojásokat. Egyet leejtettem és néztem, ahogyan szétterül a földön vagy szétfolyik. De csak megvontam a vállam és mentem tovább. A vegetával nehezebb dolgom, az nagyon-nagyon magasan volt, túlságosan is, szóval sima sót kerestem.
Emlékeztem, hogy hogyan kell csinálni, csak le kell ütni a tojásokat egy tálba, jól fel kell verni villával és megszórni sóval. Igazából nagyon nehéz volt, rosszul törtem össze a tojásokat és belekerült a héja, de gyerek fejjel csak megvontam a vállamat és ügyeskedtem tovább. Végül megsóztam - talán jóval sósabb lett, mint kellett volna - és elsétáltam a serpenyőért, majd nehezen olajat öntöttem bele és hagytam, hogy melegedjen a lángon, addig salátát akartam csinálni. Mivel kést és ollót még nem használhattunk, ezért megpróbáltam kanállal szétvágni a paradicsomokat, végül mindent beterítettem vele. A kudarcot próbáltam elfelejteni, így inkább beleöntöttem a nyers tojást az olajba, majd a műanyag kanalat benne felejtettem a serpenyőbe és folytattam a saláta készítést. Ügyeskedtem és szorgoskodtam, próbáltam beleadni mindent, de valaminek... olyan... égett szaga volt és a következő, amire emlékszem.
- Cherée Nolan, egy életre ki vagy tilt a konyhából és tedd le a cumidat! - mondta anyukám, majd futott elzárni a lángot. Én csak sóhajtottam egyet és lebiggyesztettem a számat, hiszen csak reggelit akartam nekik készíteni, arról nem tehetek, hogy nem sikerült. De csak duzzogtam és kiköptem a cumit. - Neked soha többet nem csinálok reggelit és már tudom, hogy nem szeretsz. - dünnyögtem, majd berohantam Aimée mellé és halkan zokogni kezdtem.


Remek döntés - fahéj, fenyő és cukor illat

Anya mindig megszokta tőlünk kérdezni, hogy mit kérünk karácsonyra, legalábbis azután már így tett, mióta rájöttünk, hogy ki is a Jézuska. Igazából semmi ötletem nem volt, vagyis volt ötletem és vágyam, de tudtam, hogy Aimée mennyire szeretne elutazni itthonról, így... Én is ezt szerettem volna. Ez nem lemondás és nem önsanyargatás, mindössze lemondok a saját vágyaimról egy nagyobb jó érdekében. A szívem mélyén igazából én is szerettem volna kicsit kimozdulni és egy európai utazás nem is tűnt olyan rossz dolognak, nagyon nem.
- Döntöttél már kicsim? - kérdezi anyu mosolyogva, miközben engem figyel. Nem szerettem sosem, ha sokáig bámultak és igazából ez most kicsit kínos, nem kéne neki magától rájönnie arra, hogy mire vágyok? Na mindegy, egy halk sóhaj hagyja el frissen rúzsozott ajkaimat, hiszen éppen egy randira tartottam, amikor elkapott. Holnap lesz karácsony és már érzem a félkész mézeskalácsot és a felállított, de még fel nem díszített fenyő illatát. - Igen, utazni szeretnék, ahogyan Aimée. - felelem mosolyogva, de látszik rajta, hogy nem éppen erre a válaszra számított, már éppen készült volna valamit mondani, de én felpattantam és adtam neki egy óvatos puszit.
- Sok sikert a randin. - na erre a mondatra lefagytam és a kezem megpihent a kilincsen, mégis honnan tudja, hogy én... - Ez nem randi. - másodperc tört része alatt kaptam össze magam és indultam ki az ajtón, mielőtt még bármit mondhatott volna.

C
H
I
D
Vissza az elejére Go down
 
Cherée Nolan
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: Archivált karakterlapok-
Ugrás: