welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Damian & Noé - The way to heaven is on horseback
avatar
Civil
Hozzászólások száma :
18
Reagok száma :
13
Tartózkodási hely :
montreal
Foglalkozás :
menekült
Play by :
alicia vikander

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Damian & Noé - The way to heaven is on horseback Szer. 12 Szept. 2018, 20:27
Damian LeBlanc & Noémie Bellavance
LeBlanc farm
Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Hozzászólások száma :
18
Reagok száma :
13
Tartózkodási hely :
montreal
Foglalkozás :
menekült
Play by :
alicia vikander

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damian & Noé - The way to heaven is on horseback Szer. 12 Szept. 2018, 21:48

Damian & Noémie
Like A Flower Made Of Iron
A fene sem tudja mióta lófrálok már a semmi közepén, jó valószínűleg azért nem annyira régóta, de elég ideje ahhoz, hogy kezdjek fáradni. Mondjuk ez nálam egyébként is gyorsabban jön mivel még mindig nem gyógyultak be a sebeim, meg még hetekig nem is fognak. Az időérzékem már napokkal ezelőtt elvesztettem, mikor leszállt a gépem Kanadában. Tulajdonképpen azt sem tudtam volna, hogy Kanadában vagyok ha a gépen nem mondják be. Mikor Mélenie feltett arra a gépre még teljesen ki voltam ütve gyógyszerektől, a nevemet is alig tudtam elmondani. Ahhoz képest most jobban vagyok, bár messze a jótól. Arról nem is beszélve, hogy kifogytam mindenből, nem tudom tovább fizetni a szutykos motelszobámat. Ámbár a tulajdonos sajnálatból azt mondta maradhatok még pár napot, ha aztán kiegyenlítem nála a számlámat, én mégsem akartam élni ezzel a kegyes felajánlással. Biztos vagyok benne, hogy nem mosogatással akarja, hogy fizessek, én pedig ugyan mással biztosan nem fogok. Ugyan tényleg rászorulok most a pénzre, rászorulok tulajdonképpen mindenre, de nem a testemmel fizetve érte. Nem akarom a szüleim példáját nézni, bár ők nem a saját testükkel fizettek, hanem az enyémmel... Ami még rosszabb. Egyszerűen csak nem vagyok hajlandó olyasmit tenni amit nem akarok, akkor sem ha éhenhalok. Elvégre az elmúlt hat évemben mást sem tehettem, fogságban voltam. De most szabad vagyok, szabad akarattal, új reményekkel, új esélyekkel. Muszáj, hogy tartogasson valamit számomra az élet idekint.
És villámcsapásra... Ló. Szinte mindenről megfeledkezem mikor meglátom a teremtményt. Lekapom a kapucnit fejemről és hagyom, hogy hosszú hullámos fürtjeim vállamra hulljanak. Emberek elől rejtőzködöm, de állatok elől sosem. Az állatok nem bántanak egészen addig amíg te nem bántod őket. Sietős léptekkel indulok meg a szépség felé, bár pár méterrel előtte azért megrökönyödöm és körülnézek, elvégre a ló nem kóbor, van gazdája, aki talán az innen nem olyan messze található házban ücsörög és nézi a televízióját. Végül úgy döntök, hogy nem érdekel elvégre mit veszíthetek? Nincs semmim és legalább néhány percig boldog lehetek. Így hát az állathoz megyek, lassan, nem akarok ráijeszteni. Nem rohan el, nem ijed meg, inkább csak kíváncsian tekinget felém, majd dörzsöli orrát a kezembe. Erre a mozdulatra természetesen elmosolyodom és a kerítésnek dőlve, tovább símogatom a ló gyönyörű alakját. Szemmel láthatóan az állat élvezi, tetszik neki a dolog, máris a tenyeremen hordozom őt, többet akar.
- Jólvan, Szépségem, de nem mehetek be hozzád. - Mondom neki a szemeibe pillantva, elvégre már így is tilosban járok, ha még a kerítésen belülre is megyek a végén még agyonlőnek mert azt hiszik betörő vagyok.
 
 
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
29
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
6
Tartózkodási hely :
Toronto
Play by :
Nick Bateman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damian & Noé - The way to heaven is on horseback Pént. 14 Szept. 2018, 20:15


Noémie & Damian
Hello, who are you?
• • • • • • • • • • • • • • • • •

Menekültem mindenki elől, amennyire csak lehetett, nem volt elég, hogy egy apám által támogatott filmben szerepeltem, ami kivételesen tetszett is, mert legalább kihívás elé állított. Green Screenek előtt fogunk parádézni, ez legalább olyan mint amikor még iskolába jártam, és alig valami díszlet előtt adtuk elő a szerepeinket, de azt tudom, hogy élvezni fogom. Nem akartam már most úgy viselkedni, mint Damian, aki minden forgatáson úgy viselkedik, mint egy szemétláda, a legkisebb emberrel is. Én nem ilyen voltam, a jegyesemtől még mindig menekültem, nem akartam találkozni vele, kezdtem összerakosgatni a magam mozaik darabkáit és ez valahogy nem tetszett. Normálisnak tűnt, látszatra, de magamról tudtam, hogy a színészkedéssel bármit meg lehet oldani, így a látszatra nem szabad adnom. Emiatt a saját elképzeléseimbe kezdtem belebolondulni. Mégis mit akarnak ezek tőlem? Hogy egy hibbant nőt vegyek el, Szürke Ötven Árnyalata, csak nőben? Téboly, nem! Apám meg elmehet a francba. Ide nem jöttek ki évek óta, mert büdös, szőrös állatokkal van tele. Minek egy farm, ha nem használjuk, kérdezem én? Legalább hegyoldalban van, így majd télen tudok snoawboardozni, és egyik sem fogja tudni megtiltani nekem. Kezd betelni a poharam, én vagyok a mellőzött fiú, akire csak akkor van szüksége az embereknek, ha beütött a nagy szar. Nekem is vannak érzéseim és én is érezni akarok, a saját érzéseimet! A saját életemet akarom élni, azt amit Franciaországban is éltem!
- Belle! – esek kétségbe, amikor a nyergelésnél hirtelen felkapja a fejét és elvágtat. Komolyan meglepett és haragszom rá, órákat töltök a pucolásával, a tisztogatásával, most meg mire feltenném rá a nyerget és a zablát, elmegy. Hétvége van, így úgy döntök, nem érdekel senki és semmi, leültem egy szalmabálára Belle karámjában, és végül ott szundítottam el. A hűvös ébresztett, és a lovam, épp kitartóan böködte az oldalamat a hatalmas pofájával.
Rám fért volna már valami normális társaság, aki nem tudja,hogy ki vagyok, kinek a szerepét játszom éppen, vagy az, hogy egyáltalán emberszámba vegyenek, és nem kell megjátszanom magamat senki előtt. Egyre jobban éreztem,hogy kell nekem az a kutya, ha más nem, szarjon és hugyozzon össze mindent, csak ne jöjjenek hozzám és zaklassanak. Kicsi kell, amit hurcibálhatok magammal a forgatásokra.
Beletúrtam a szalmaszálakkal tűzdelt hajamba és felsóhajtottam, itt kint a farmon volt egy kutya, időnként fel-le sétálgatott velem, most is a hátamat melegítette egy darabig. Szeretnék elmenekülni ebből az életből, ahol vagyok, de akkor mi maradna nekem? Először elegendő pénzt kellene összegyűjtenem. Még Damian számlája felett se rendelkezhettem rendesen. De elég lesz bemennem a bankba és elintéznem ezt pár tollvonással, apám nem tarthat féken, már nem.
Nyújtózkodva indultam el a pajtából a főház irányába, de ekkor több ló is megindult a birtok másik végébe, így megtorpantam, és kíváncsian indultam el a többiek irányába.
- Hé! Tudok segíteni? – sétálok közelebb. Persze, ez itt Amerika, vagyis Kanada, elvégre itt nem kéne tartanom attól, hogy a saját birtokomon fognak agyon lőni, de nem tudom. Bennem megvan az-az európai mentalitás, hogy nem gondolok effélékre, és barátságosan közelednék, csak tudjam meg,hogy ki a fene az, itt az isten háta mögötti farmon, távol a civilizációtól. Lassan sétáltam közelebb, egyébként melegítő felső volt rajtam, és egy passzosabb nadrág, meg a csizmám, a kobakomat otthagytam valahol a pajtában, miután meghiúsult a lovaglási kísérletem..

MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Hozzászólások száma :
18
Reagok száma :
13
Tartózkodási hely :
montreal
Foglalkozás :
menekült
Play by :
alicia vikander

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damian & Noé - The way to heaven is on horseback Szomb. 15 Szept. 2018, 00:43

Damian & Noémie
Like A Flower Made Of Iron
Szinte teljesen kizárom a külvilágot, nincs is szükségem nekem semmi másra, mint erre az ártatlan állatra itt velem szemben. Ha nem félnék attól, hogy a gazdája hamarosan megelégeli, hogy itt vagyok és lelőne, egész éjszaka is maradnék akár. Ha valamit mindig is szerettem, már gyerekként is, hát akkor azok az állatok voltak. Mindig akartam egy macskát... lovat is, bár az sajnos nem fér be egy lakásba. Illetve befér, de nem festene túl jól. Szóval egy cicáért könyörögtem éveken át anyámnak, aki viszont nem akarta gondját viselni semminek, azt gondolta, hogy én nem tudnám, így csak megdöglene. Hát komolyan még ennyit sem nézett ki belőlem?
Mikor az állat közelebb nyújtózkodik hozzám és eléri orrával a nyakamat felnevetek egyet, hiszen ez csiklandós számomra. Bár sajnos a következő pillanatban rájövök, hogy nem vagyok egyedül többé. A hangja szinte késként hatol a mellkasomba, visszazuhanok a valóságba, abba amiben fájdalmam van mindenfelé és levegőt is alig kapok. Rémülten meredek a férfira, ki olyan magabiztosnak tűnik, mellette én senki vagyok. Átfordul az agyamon a gondolat, hogy csak megforduljak és elfussak, de tudom, hogy nem jutnék messzire, hiszen néhány törött csont igencsak meg tud akadályozni benne. Így hát maradok és szembesülök a rám váró dolgokkal, közben pedig abban reménykedem, hogy azért csak lássa, nem vagyok egy gyilkos alkat, de még tolvajnak sem mennék el, főleg egy lovat símogatva.
Hátrébb ugrom egy-két lépéssel, próbálom összeszedni az összes létező erőmet ahhoz, hogy megszólaljak, de ez nem megy könnyen mikor itt áll a férfi és néz rám a szúrós szemeivel. Félek tőle, félek mindenkitől, kivéve ezt az állatot aki mellesleg kissé meglepődve vizslat, hogy ugyan miért hagytam abba a szeretgetését. - Én csak... Én sajnálom. - Bököm ki remegő hanggal. - Nem akartam semmi rosszat, esküszöm. Csak szeretem a lovakat és már nagyon rég nem volt szerencsém egyhez. - Pillantok ezzel a szépségre, majd vissza a férfira. A ló jelenléte nyugalmat ad számomra. Na nem nyugszom meg tőle, de legalább sikerül higgadtnak maradnom és nem pánikolok be teljesen. - És igazából azt hiszem, hogy el is tévedtem. Fogalmam sincs hol vagyok. - Ez pedig részben igaz, részben pedig mentség arra, hogy miért vagyok itt a semmi közepén. Mondjuk arra már nem mentség, hogy miért van szétverve az arcom, hogy miért nézek úgy ki mint aki most jött a pokolból és miért vagyok halálra is rémülve tőle. Igyekszem nem szemkontaktust tartani vele, hogy ő mindebből kevesebbet vegyen észre, habár nem vagyok benne biztos, hogy az segít ha kerülöm tekintetét. Magam sem tudom mi a jó egy ilyen helyzetben, soha nem voltam még csak hasonlóban sem. Vagyis ami hasonló volt még Alexey-vel, ott már kaptam egy taslit és örülhettem ha nem mossák fel velem a padlót.
 
 
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
29
Hozzászólások száma :
13
Reagok száma :
6
Tartózkodási hely :
Toronto
Play by :
Nick Bateman

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damian & Noé - The way to heaven is on horseback Vas. 16 Szept. 2018, 14:23


Noémie & Damian
Hello, who are you?
• • • • • • • • • • • • • • • • •

Nő, most már a hangjából egyértelműen megtudtam, hogy nővel állok szemben, illetve pár ló távolságnyira. Odafurakodtam a lovak közt a karám birtok felöli oldalára, biztosan mozogtam az állatok között, és ők se akartak bántani engem sem, az idegent sem. Szürkület volt, már az az idő, amikor alig látni valamit, de még valamennyire lehet sejteni a sziluetteket, arcokat, mimikát, és pillantásokat.
- Nem csinált semmi rosszat, csak idecsalogatta az egyébként is kíváncsi lovakat. – nem értem, hogy miért mentegetőzik egyből.  
- Montreal külvárosában, igazából… ez már nem is külváros, ahol mi vagyunk, birtokok, távol a várostól. – magyarázom, halkan, mint aki attól tart, hogy egyetlen szavával elijeszti a másikat.
- Ha eltévedt, nincs kedve eljönni, hozzám, oda be? Onnan még akár fel is tudunk hívni valakit aki segít Önnek? Vagy ehet esetleg? Egész biztos,hogy a személyzet már készített valamit. – az a csoda, hogy nem indultak a keresésemnek. Ők úgy tudták, hogy én vagyok a különc srác, LeBlancoktól, akinek a kedélyállapota olyan változó, mint a természet, mert itt nem üvöltöztem, nem ordibáltam senkivel, csak felmentem a szobámba, s bár átrendeztettem, de nem kötöttem bele semmibe és senkibe. Itt magam lehettem. Gondolkdotam azon, hogy a Franciaországban maradt házinénim, és komornyikom idehozatom, legalább ők legyenek itt velem, ismerős arcok.
Annyira szeretném, ha itt lehetnének velem, ide többször ki tudnék ugrani, hogy meglátogassam őket.
- Ne féljen, nem vagyok valami gyilkos, aki ilyen szöveggel próbálja meg becsábítani a házba a gyanútlan áldozatot. Egyszerűen csak szeretnék segíteni, ha eltévedt. – megvakarom a tarkóm, és bár mosolygom, talán a sötétben ez már nem látszik. Egyébként lovagláshoz nem szoktam hozni magammal telefont sem. Hogy az ügynököm se érhessen el, még véletlenül sem, így innen senkit nem tudtam volna felhívni neki, hogy segítséget tudjak hívni.
Intettem a ház felé, hogy ha gondolja, átjöhet a karámon és elindulhatunk a kisebb villa irányába, amiből barátságos meleg fények világíthattak ki, bár én nem éreztem még ezt a helyet sem az otthonomnak. Fogok-e valaha valamit is annak érezni? Jó kérdés. Úgy tűnik, hogy ez a nő legalább nem ismert fel, hála a sötétnek, majd kiderül ha beérkeztünk a villába, hogy itt mi lesz.



MADE BY TORIE
Vissza az elejére Go down
avatar
Civil
Hozzászólások száma :
18
Reagok száma :
13
Tartózkodási hely :
montreal
Foglalkozás :
menekült
Play by :
alicia vikander

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Damian & Noé - The way to heaven is on horseback Hétf. 17 Szept. 2018, 02:08

Damian & Noémie
Like A Flower Made Of Iron
Nem csináltam semmi rosszat? Sokféle választ vártam tőle, de azt hiszem ezt nem. Ténylegesen nem. Azt hiszem már túlságosan régen tapasztaltam kedvességet ahhoz, hogy az emberektől azt várjam. Főleg nem valakitől aki szemmel láthatóan nem a szolgavilágból cseppent ide. Én pedig már csak tudom milyenek tudnak lenni a gazdagok. A pénz tényleg a legrosszabbat képes kihozni egy emberből, lásd... szüleim. Ha egyszer van pénzed, nem akarod elveszíteni, még ha az a családodba is kerül. Nem akarok többé gazdag lenni, nem akarok azokban a körökben mozogni, ahol tényleg nem létezik semmi más csak féltékenység, csalás, kihasználás. El sem tudom hinni, hogy évekkel ezelőtt még én is pontosan olyan voltam. Hihetetlen mennyire meg tud változni egy ember ha rá van kényszerülve. Nem mondom, hogy örülök annak ami történt velem, hiszen teljesen megtörtem tőle, de ha jó oldala van a dolognak, akkor az az, hogy tanultam rengeteget és megváltoztam.
- Nem csináltam semmi rosszat? Szóval... Szóval nem mérges amiért majdnem betörtem a bírtokra? - Teszem fel a kérdést hitetlenkedve, miközben meglátom a férfi alakját a lovak közül kitűnni. Mikor mondja, hogy hol is vagyunk, ismét egy kicsit meglepődöm, nem gondoltam, hogy ennyit elgyalogoltam. Mondjuk akkor már értem miért vagyok ennyire fáradt és fáj mindenem. Bár a fájdalmat lassan már megtanulom kezelni, a nap huszonnégy órájában együtt élek vele.
- Mármint én? Bemenni? - Oké, ez a nap tele van meglepetésekkel. Ugyan nincs kit felhívnom, de nem tagadhatom, hogy az evés vonzónak tűnik, miután napok óta alig ettem. - Őszintén szólva, nem igazán van kit felhívnom, nem ismerek senkit. - Oké, ez elég furán hangozhat, kint a semmi közepén egy eltévedt lány monoklikkal az arcán, nem ismer senkit sem. Talán a monoklikat még nem láthassa a fényviszonyok miatt, de ha bemegyek vele, akkor már fogja. - Bár talán az ételt azt elfogadnám, nem ettem és ittam még ma semmit. De csak ha ez tényleg nem nagy probléma. - Azt inkább nem teszem hozzá, hogy az egész héten sem, elvégre elég a furcsaságokból mára. Azt fogja hinni, hogy valami koldus vagyok. Mondjuk jelen helyzetben még én is annak érzem magam.
- Elhiheti, tudom milyen egy gyilkos. - Csúszik ki a számon akaratomon kívül. Ezt talán nem kellett volna, ha már ételt akarok tőle kapni. Kissé lefagyok, de végül igyekszem egy szégyenlős mosollyal enyhíteni a dolgot, mintha csak viccnek szántam volna.
Kissé idegesen ugyan, de végül átbújok a karám léce alatt, legalábbis megpróbálkozom vele, de sajnos a hajolás nem a legokosabb dolog ha három törött bordád van, így aztán konkrétan átesem a karám lécei között. Miután elmormolok néhány szép dolgot magamban, fájdalmamban, felnézek a férfira. - Elnézést... - Mást nem igazán tudok mondani, inkább csak igyekszem magam újra lábra állítani, bár őszintén szólva nem igazán megy. Fáj, gyenge vagyok és legszívesebben most elsírnám magam szégyenemben, hogy itt esetlenkedek ez a férfi előtt és nem akarom, hogy tudja mindezt.
 
 
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Damian & Noé - The way to heaven is on horseback
Vissza az elejére Go down
 
Damian & Noé - The way to heaven is on horseback
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Rivière-des-Prairies-
Ugrás: