welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Oly & Ethan | just breath
avatar
Inaktív
Kor :
36
Hozzászólások száma :
22
Reagok száma :
14
Tartózkodási hely :
» montreal
Foglalkozás :
» p.e. teacher (high school)
Play by :
» sebastian stan

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Oly & Ethan | just breath Hétf. 10 Szept. 2018, 16:06
***
Vissza az elejére Go down
avatar
Inaktív
Kor :
36
Hozzászólások száma :
22
Reagok száma :
14
Tartózkodási hely :
» montreal
Foglalkozás :
» p.e. teacher (high school)
Play by :
» sebastian stan

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Oly & Ethan | just breath Hétf. 10 Szept. 2018, 16:46

to Olivia
little practise never killed nobody

A szabadtéri edzésnél nincs jobb szerintem, főleg, ha nincs olyan hideg, és szerencsére ebben a pillanatban nincs az. Reggel azért csípett a levegő, ezért mondtam Oliviának, hogy csak dél környékén jöjjünk ide, sokkal jobb most. Igaz egy pulóver nem árt, de legalább melegen tartja, és remélhetőleg nem fog megfázni, annyira nem akarom megizzasztani, csak ha nagyon muszáj. Reggel nem voltam futni, hogy most egy kicsit se legyek kifáradva, és bírjam tartani a tempót, mert igencsak bírja Olivia is, és elég rosszul érezném magam, hogyha lefutna.
Most pont erre volt úgyis szükségem, hogy valamivel teljesen eltereljem a gondolataimat arról, ami otthon történik, mert minden egyre csak rosszabb, én pedig csak azt veszem észre, hogy minden esik darabjaira körülöttem. Mintha pár hónap alatt, minden a feje tetejére állt volna, és azon ügyködne az egész univerzum, hogy megint tök egyedül legyek, bezárkózva valami kis sötét lyukba, és tényleg szükségesem legyen arra a pszichonyuszira. Jó, szerinte most is szükségem van a segítségre, ahogy Carmen is gondolja, de én nem tudom, beszélni tényleg bárkivel lehet, nem fog varázsolni, vagy csodát művelni. Talán, ha minden nap ott ülne az ágyam mellett, és amint jönnek a rossz álmok simogatja a fejem, és mesét mond akkor elmúlik, de hát ez sose történne meg. Szerencsére. Egészen ijesztő lenne arra kelni, hogy ott motyog nekem valami hercegnőről, aki boldogan élt, amíg meg nem.
Az órámra pillantok, van még ide én értem ide hamarabb, mondjuk sose kések, ezért tenné jól Stella ha velem járna be kocsival, de nem, ő szenved a buszon, és inkább elkésik, csak tudnám miért. Vajon mit tettem ellene? Sosem bántottam egy szóval sem, nem tudom, hogy álljak hozzá, ez igaz, de sosem bántottam őt, nem is akartam. Nehéz lehet elfogadni, hogy a tanára az anyja párja, de azért ennyire nem hiszem, hogy az lenne ez. Lehet kikérem Olivia véleményét, hiszen mégiscsak hasonló korosztály, talán tud nekem tanácsot adni, hogy kezeljem, vagy elmondhatja mit csinálok rosszul. Vele még ilyen gondom nem volt, persze nagyon tudok kemény lenni vele is, de nem szokott hisztériázva olyan dolgokat vágni a fejemhez, hogy csak pislogni tudok értelmetlenül.
- És nem késtél,ennek örülök! - mosolygok a szőke lányra, de én már le is veszem a pulóverem, nekem nem kell, nem fázom szerencsére. - Kezdhetjük? Vagy van olyan, amit nem szeretnél esetleg? - mindig megkérdezem, mert ha valamelyik testrészét meghúzta akkor azt nem erőltetem, de nem is pihentetem, csak tudnom kell mit nem szabad nagyon. - Futással kezdünk akkor, futok veled, szerintem a pulcsit vedd le, ne izzadj bele, aztán majd felveszed, ha fáznál - kicsit azért bemelegítek a futáshoz is, remélem csinálja velem, ahogy szoktuk.
Vissza az elejére Go down
avatar
Egyetemista
Hozzászólások száma :
28
Reagok száma :
16
Tartózkodási hely :
montréal
Foglalkozás :
egyetemista, vívó
Play by :
dove cameron

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Oly & Ethan | just breath Pént. 21 Szept. 2018, 22:41
]
to my trainer

- Kelj már, el fogok késni... - rázogatom Lio vállát, mert mire fogmosásból visszaértem, képes volt újra magára húzni a takarót, de még a párnát is, amin az imént még én is aludtam. Harmadjára szólok neki, inkább ettől vagyok nyűgös, nem a korán kelés készít ki. Megbeszéltük, hogy mikor edzéssel kezdem a napot, nem alszunk együtt, de ugyebár azok a fránya kivételek... Tessék itt is van a következménye. Álmosan pislog fel rám, egy kicsit nevetségesen fest a púderszínű huzatomba gabalyodva, de inkább édes, alig-alig sikerül rá haragudnom, de azért megy. Egy egészen kicsit. Nehezen szedem el tőle a párnát, túl erősen szorítja a fejére, kénytelen vagyok visszamászni az ágyba, ha sikerrel akarok járni, amit galád módon ki is használ és rám hengeredik.
- Jajj, ne máááár... - tolom el magamtól a mellkasánál fogva, mintha nem lenne megmosolyogni való, ahogy a haja ezer felé mered, sötét szemei sarkában még ott játszanak a csipái, de követeli a jó reggelt csókját. Aztán elég gyorsan leesik - simogató kezei nyomán -, hogy nem ennyit óhajtana reggeli gyanánt, de kutakodó ujjai masszív elenállásba ütköznek még mielőtt feleszmélhetne. Jogging nadrágot húztam, kecsesen tapad a combomon és a lábszáramon, felül még csak egy sportmelltartó van rajtam, amit hamar ki fogok egészíteni a trikómmal és egy pulcsival is. Ethan - vagyis Mr. Marshal - már bizonyára megszokta, hogy amilyen kicsire nőttem, annyira tudok fázni is, azért kötötte a lelkemre, hogy vigyek magammal pulóvert. Merthogy azt egyáltalán nem feltételezem róla, hogy ne futtatna addig, míg ki nem köpöm a tüdőmet. De a lényeg, hogy Lio majdnem teljes harci díszben talál, elégedetlenkedve ejti a fejét a nyakam hajlatába, hogy bőrömbe moroghasson egy sort, aztán még érzem, ahogy a forró páráját rám fújja és bele is borzongok, csak utána kezdem kicsit csitítani.
- Figyelsz rám? Mennünk kell... Lio, ne csináld már.. Megígérted... - próbálkozom és teljesen biztos, hogy legközelebb nem engedem magam rábeszélni, hogy milyen jó lesz, ha nálam alszik, mikor nagyon jól tudom, hogy tíz előtt kiimádkozni sem lehet az ágyból. - Hallod, megígérted, hogy reggel elviszel a parkba... Kinyírlak, ha elkések és miattad fog szívatni az edzőm... - kezdek immár fenyegető hangnemre váltani. Na nem mintha meghatná, látszatra a füle botját se mozdítja meg, őszintén minek is csodálkozom még ezen?! Hozzászokhattam volna a hónapok alatt... Már épp készülök felemelni a hangom, mikor nagy sokára és láthatólag nehezen megemeli a felét és hunyorogva rám pillant. Ó, hát jó reggelt, édesem. Valószínűsítem, hogy megunta, hogy a rikácsolásomtól nem tud visszaaludni és inkább megacélozza magát, hogy fel tudjon kelni ilyen hajnali órán. De aki éjjel legény...
- Öltözz már.. - mászok ki alóla most, hogy megemelkedik rólam kissé és szabad utat nyerek, hogy a zoknis fiókomba túrva kihalásszak magamnak egyet. Valahogy gyorsabban nyílnak a csipái és helyezkedik irányba, mikor lehajolva, a lábaim között átpislogva ráfüggesztem a pillantásomat. Pasik...
Gyerünk, gyerünk, csak úgy dobálom az irányába a nadrágját, a pólót, egyik zoknit a másik után, aztán amint kikecmergett a paplanból, már tépem is fel az ajtót. Fogalmam sincs, hogy Hana itthon van-e, de talán már őt is sikeresen felkeltettem a lármámmal. Ezzel már csak a kocsiban foglalkozom. Mázlim van, hogy Lio a lustasága okán ébredés után nagyjából azonnal be tud vágódni a volán mögé, így nem késünk el. Már én sem vagyok rá olyan morcos. Fogjuk rá.
- Délután talizunk.. - búcsúzom tőle egy futó csókkal, és talán a kelleténél egy fokkal erősebben csapom be magam után a szerelmének az ajtaját, de így jár az, akinek könyörögni kell reggel. Nem nézek vissza, meg tudom saccolni, hogy milyen arcot vág és azt is, hogy ezért még kapni fogok, de az idő most szalad, nekem pedig nagyjából most ott kellene lennem a megbeszélt helyszínen. Ajaj..
- ' reggelt, Mr. Marshal... - köszönök, miközben lassítom a lépteimet, majd meg is állok nem sokkal előtte. - Persze, kész vagyok - bólintok azonnal és megrázom a fejem a kérdésére. A vállam majdnem teljesen rendbejött, a VB nem tett jót neki mondjuk a nyáron, de nem szükséges kímélni. - Jöhet minden, ne fogja vissza magát.. - viccelődöm, habár tudom jól, hogy nem szorul bíztatásra. Nagyjából fél óra múlva meg fogom bánni, hogy ezt egyáltalán kiejtettem a számon, de késő bánat. A pulcsit az ujjainál fogva a derekam köré kötöm és hozzá hasonlóképp elkezdem a bemelegítést. Lenyújtom a derekamat, a vállaimat, a lábaimat először magam elé húzom, majd a sarkamat hátrafeszítve lenyújtom a combizmaimat is. - A szokásos kör? - kérdezem közben egy lábon állva az egyensúlyomat próbálgatva, majd guggolok és ugrálok párat páros lábbal egy helyben, magasra húzott térdekkel. Ilyen korai órán nem sok vállalkozó szellemű jön ki a parkba, akik mégis, azok esélyesen hozzánk hasonlóan edzéssel kezdik a reggelt, így nincs túl nagy közönségünk. Nem is hiányzik. A múltkor a páston is az volt a bajom, hogy nyílt edzés volt a szezonnyitás miatt.. Brr..

⇞⇟
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Oly & Ethan | just breath
Vissza az elejére Go down
 
Oly & Ethan | just breath
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: Lezárt játékok-
Ugrás: