welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Éjszakai csörtetés vadkan módra - Mom & Lioka
avatar
Elit
Kor :
19
Hozzászólások száma :
37
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Egyetemista
Play by :
Carter Jenkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Éjszakai csörtetés vadkan módra - Mom & Lioka Pént. 07 Szept. 2018, 16:19
***
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
19
Hozzászólások száma :
37
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Egyetemista
Play by :
Carter Jenkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Éjszakai csörtetés vadkan módra - Mom & Lioka Pént. 07 Szept. 2018, 16:22
Mom & Lio
Este van már, jó ég tudja hány óra, de én csak most érkezek haza. A kocsiban bömböl a zene, az udvarra befordulva mégis lehalkítom és néhány perc várakozás után lekapcsolom. Igazítok még a sérómon, ami amúgy is szét van, meg az a francos rúzsfolt a szám szélén... de valami eszméletlenül túlfűtött volt az a táncest, meg minden ami utána jött. A kocsi... mostanság már tudna mesélni, ha lenne szája.
Halkan kell bemenjek, nyitom a főbejáratot, besettenkedek mint egy macska - még ha egy óvatlan mozdulatommal fel is rúgom az amúgy is túl giccses műanyag vázát. Koppan - kong - egyet, én pedig szentségelek hozzá. Az istenfáját, hát felkel a család. Nem szeretnék hajnalok hajnalán anyám kialvatlan arcával találkozni, azzal pedig főleg nem, hogy bármelyikük is elpanaszolja nekem, hogy majd miatta lesznek frusztráltak és fáradtak a nap folyamán, mert nem tudják ilyen lárma mellett kialudni magukat. még ha nem az istentelen munka miatt tennék, de már rég lemondtam arról, hogy az indokuk esetleg az legyen, hogy esetlegesen értem aggódtak. A ballagáson méltóztattak megjelenni - minő csoda, egyiküknek sem volt elfoglalt a napja - és még voltak szívesek normálisan is viselkedni. A családom enyhén szólva fura, hangos, vehemens és nagy. Hatalmas, minden rokonomnak van további húsz és még sorolhatnám. Nagy a család, na.
Az viszont már enyhén szólva gáz, hogy nem tudom eldönteni, vajon a dekoráció koppanása, vagy a gyomrom korgása volt-e nagyobb. Alvás előtt benézhetnék a hűtőbe, hátha találok valami finomat. A folyosón kibiggyesztett tükör előtt megállok még egyet tollászkodni, csak utána rúgom le a cipőm a többi mellett és fordulok be a hatalmas konyhába. Nem fogok leülni enni, csak előszedek egy tányért a szekrényből és már nézem is át a frigó tartalmát. Édesség, az kell most. Mondjuk az a jókora csokikrémes tortaszelet, amit nem tudom ki varázsolt oda és ki szeretne megenni, de annak én most keresztül húzom a terveit, mert lecsapok rá és a következő pillanatban már egy villával szelem le az első falatot és tolom be a pofázmányomba, miközben elindulok a lépcső felé. Tudom, hogy nem szabad ennem bárhol a lakásban, mert rendnek kell lennie, de én momentán ezt pont nagy ívben leszarom.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
45
Hozzászólások száma :
6
Reagok száma :
4
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
színésznő
Play by :
Penélope Cruz

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Éjszakai csörtetés vadkan módra - Mom & Lioka Szomb. 08 Szept. 2018, 13:14

Lio & Elsa


Azon kivételes napok egyike volt a mai, amikor Michel itthon tartózkodott és nem a világot járta valami új forgatás miatt. Megértem, hogy mennyire szenvedélyesen szerelmes a munkájába, de egyre kevesebbet van itthon ígéretétől függetlenül, hogy néhány munkát vállalunk a több családi idő érdekében. Persze ebben a szakmában, semmi sem úgy működik, ahogyan azt eltervezzük. Az itthoni programtól eltekintve, most az irodámban ülök és egy szövegkönyvet próbálok átfutni. Annie, hőn szeretett menedzserem pár órája felhívott, mondván ne merjem rácsapni a telefont, mert fontos ügyben keres. Pár epizód erejéig szerepelhetek egy népszerű kórházi sorozat kanadai változatában és a nézők a karakteremről formált véleménye alapján, akár az egész évadba is bekerülhetek. Be kell valljam, igazán ígéretesnek hangzik. Nem kellene hónapokra Amerikában élnem, folyamatosan eltűrni a rohangáló asszistensek seregét és a „véletlenül” megjelenő újságírók végeláthatatlan kérdéseit. Elgondolkodom az ajánlaton. Be kell valljam, hiányzik a nyüzsgés az életemből, nem mintha unalmas lenne itthon lenni a családdal. Nincs olyan nap, hogy csend lenne a házban. Rendben, talán két órára amikor minden gyereknek valami programja van és úgy döntenek inkább más stresszmentes környezetben töltik az idejüket. A mai este is ilyen, nyugodt. Egyedül én virrasztok éjnek évadján, mialatt a családom és saját jövőmön morfondírozok.  Talán harmadjára olvashatom el a forgatókönyvet, amikor hangos csörömpölés hallatszik fel az emeletre. Megdermedek és várom, hátha hallok valami motoszkálást. Vajon betörtek? De hisz akkor megszólalt volna a riasztó. Fel kellene ébresztenem Michel-t, én nem mehetek le ha mégis valaki úgy döntött hogy ezen az estén fog kirabolni minket. Meg egyébként is, Quinn már régen ugatna ha idegent talált volna a házba. Végül ott hagyom az irodát és magam járok utána a hang forrásának, amikor a lépcsőn felfelé haladva Lionel-t találom. Említenem sem kell, az emeletről kitiltott étellel a kezében.
- Nagyon remélem azt nekem hoztad. – El tudom képzelni milyen látványt nyújthatok. Kócos hajam egyszerűen felcsatolva, vörös köntösöm tele gyűrődésekkel. A szemem alatti táskákat meg ne is említsük.
- Jó, hogy erre jársz. Szeretnék neked mutatni valamit– azzal visszafordulok az iroda felé és várom, hogy ő is beérjen.
Visszaülök az asztalhoz és újra kézbe veszem a iPad-et. Ha elfogadom az ajánlatot, kell valakinek a véleménye. Michel mindentől függetlenül támogatna, hisz annyi időt van itthon észre se venné ha én se lennék. Azonban, Lio teljesen más tészta. Ha valaki megmondja, hogy mit gondol igazán, az ő lesz.
- Na már most, megkérdezhetném hogy hol voltál és miért ilyen későn értél haza. Meg is fogom, de előtte. – Megpróbálok szúrósan nézni rá, ahogy felé nyújtom a ketyerét. – Szeretném, ha beleolvasnál mert szeretném hallani a véleményed.
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
19
Hozzászólások száma :
37
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Egyetemista
Play by :
Carter Jenkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Éjszakai csörtetés vadkan módra - Mom & Lioka Kedd 11 Szept. 2018, 19:27
Mom & Lio
Akár tetszik a családnak, akár nem, amikor éjszaka megjövök, bizony hangos a kocsi. Ez a gyönyörűség, ez az áramvonalat matróna valami elképesztően mélyen és hangosan tud dorombolni, amikor befordulok a macskaköves udvarra és lelassítok. Egy év után sem tudom megunni, nekem még mindig új és még mindig tuti ajándék volt, akkor is ha ezerszer megfenyegettek, hogy ha megbukok, búcsút inthetek neki. Így az érettségi távlatából és készen arra, hogy megkezdjem az első évem az egyetemen már nem fenyegeti semmi ilyesmi veszély. Bebaszna!
A csoki elfeledteti velem az aggályaimat, miszerint mi van, ha valaki felébredt akár a kocsira, akár arra a kicseszett vázára. Különben is, ki tart itthon ilyen kacatot? Ez a műanyag szar annyira rikító, annyira csicsás és annyira gagyi, hogy lehet azért tetszett meg anyámnak, különben nem lenne itt. Mindegy, leszarom, úgyis mindenből kihagynak minket, kivéve ha kell egy szép mosoly a kamerába vagy valami szaftos a bulvárnak. Az egyszer biztos, ha nekem valaha családom lesz, én nem hogy nem teszem ki a médiának, de még hétpecsétes titok is lenne.
Megtorpanok a lépcső alján, amikor felpillantok és meglátom anyámat. Uhm... igen, tervezek fent enni. Tekintetem az övébe fúrom, nem eresztem, ha kell kész vagyok farkasszemet nézni vele. Akkor is felviszem a kaját. De jézusom, hogy néz ki? Az én ijesztő, mégis gyönyörű anyám. Aki eladta a lelkét a médiának és mindennek, ami nem szent. Sóhajtok egyet lemondóan, ahogy meghallom, mégis mit akar. Azt hiszem nem eszem meg olyan hamar ezt a csokitortát, de azért igyekszem elpusztítani a nagyját, mire felére. A saját "kis" dolgozószobája vagy minek is nevezzem ezt a helyet, oda tart. Szóval valamiről beszélni akar velem négyszemközt, pedig nem követtem el most semmi gyalázatosat.
Megforgatom a szemem, ahogy nekikezd. Ó a szentbeszéd, az az átkozott szentbeszéd, amivel már évekkel ezelőtt is el volt késve. Komolyan most kellene? Vetek egy pillantást a kütyü felé, amit felém nyújt. Vonakodva nyúlok érte, nem akarom ezt az egészet, érzem. Nem akarom a beszélgetést sem, minek?
- Elmúltam tizenkilenc is... - nem tartozom neki elszámolással, mielőtt még azt hinné. Ha ahhoz lenne kedvem, másnap reggel jönnék haza. Mi van akkor, ha kedvem támadt Olynál aludni? Vagyis... már ha emlékeznek még rá, hogy párszor járt itt és gyanúsan ugyanaz a csaj...
- És ez micsoda? - leteszem a tányért a hatalmas íróasztalra és végighúzom az ujjam a képernyőn. A pislákoló fény most felerősödik és szembetűnik a szöveg... szöveg arról, hogy anyám újabb sorozatban fog részt venni, csak épp itthon. Nagyszerű, szóval akkor mostantól minden este itthon lesz, de továbbra sem látom?
- Vállalod? Vagy most miért érdekel a véleményem? - magamnak sem vallom be, de egy picit jól esik, hogy mégis csak érdekli, mit gondolok róla. Nem késett el ezzel véletlenül kissé? Mióta érdekli, hogy én mit szólok bármihez, ami a munkája? Jah... várjunk csak... talán feltűnt neki, hogy amúgy én is a filmművészetet céloztam meg azzal, hogy rendezni szeretnék? Tudom, a vér nem válik vízzé... de legalább a családban senki sem rendező.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
45
Hozzászólások száma :
6
Reagok száma :
4
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
színésznő
Play by :
Penélope Cruz

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Éjszakai csörtetés vadkan módra - Mom & Lioka Vas. 23 Szept. 2018, 11:30

Lio & Elsa


Sokszor megkérdeztem magamtól, hogy hol is ronthattuk el. Nem feltétlenül az elején, voltak szép éveink amikor még egy privát család voltunk, mégis olyan hamar elillantak ezek a pillanatok és felváltotta őket a kamerák előtti élet amelyet annyira tökéletessé próbáltunk tenni hogy észre sem vettünk mennyit vesztettünk. Pontosabban három zavartalan gyermekkort áldoztunk a jelen pillanataiért. És mit kaptunk? Lázadó fiatalokat, akik későn érnek haza hisz már évekkel korábban feladták a nevelésüket és még ki tudja, miket titkolnak a szüleik elől. Persze, van is kit hibáztatni…
- Új szerep, ha jól értelmeztem egy kutatót kellene alakítanom pár részig. Aztán minden a nézőközönségtől függ. - elvettem a tányért. Lio nem sok mindent hagyott nekem és nem hiszem, hogy éppen az alakomat félti az elhízástól. Méregető tekintetét vizslattam, próbáltam arcáról leolvasni mit is gondol valójában az egész szituációról. A torta várhat.
- Még nem tudom, pár órája kaptam az ajánlatot. – vállat vontam. Még fénykoromban, amit csak gyerekkoromként emlegetek tudtam, nekem a kamerák előtt a helyem. Persze meg volt az eredeti terv, hogy hercegnő legyek, de a szupersztár szorosan követte azt, mint B terv. Vért izzadtam, hogy itt lehessek. Sok mindent le kellett nyeljek, a szexista rendezőktől kezdve és a rasszista castingosokon át a Z kategóriás szerepekig. Mégis megtettem mindent, amit mondtam, mert tudtam, a jövőben minden más lesz. Megvalósul az álmom, találok valakit, aki támogat… Lesz családom és nem fogok úgy munkába menni, hogy már azon gondolkodom, mikor érek haza. – Apádat meg sem próbáltam felébreszteni, teljesen kómás. – nevettem halkan. – Szóval igen, téged kérdezlek.
Végül majdnem minden úgy történt, ahogy elképzeltem. Találkoztam Michel-el. Mintha valami eltört volna bennem, hogy az ő darabja újra összerakjon. Persze nem hittem, hogy ez megtörténhet, úgyhogy húztam az időt, amíg tehettem. Ő pedig minden tőle telhetőt megtett, hogy találkozzunk. Emlékszem, egyszer azt is elintézte, hogy bekerülhessen a forgatásra, pedig neki a stúdió ellentétes végében kellett volna forgatnia. Beadtam a derekamat és milyen jól tettem. Ami utána történt, arról mindenki tud. Az újságok megírták, a gyermekeink meg élték és teljes sokkban vagyok hogyan is sikerült ennyire egyben maradnunk.
- Szívem. Tisztában vagyok a koroddal, nem kell emlékeztesselek hogy ott voltam a születésedkor. – apró mosolyra húzom a szám. Lehet, hogy nem a legjobb a kapcsolatunk és talán nem is lesz olyan mint régen. De egyaránt szeretem Lio-t ahogy a többi gyermekem, még ha mostanában a hirtelen „anya maci” szigorral talán túllőttem a célon.– Igazából meglepődtem, hogy ilyen korán itthon vagy. Egyébként, mi volt az a csattanás? - pillantottam rá felvont szemöldökkel. Valószínűleg úgy nézhetek ki, mint egy élőhalott boszorkány.
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
19
Hozzászólások száma :
37
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Egyetemista
Play by :
Carter Jenkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Éjszakai csörtetés vadkan módra - Mom & Lioka Hétf. 24 Szept. 2018, 21:54
Mom & Lio
Nem értem ezt az egészet, mit akar annyira megmutatni nekem. Furcsa a helyzet, hogy ki akarja kérni a véleményem. Nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e ez a lehetőség, vagy inkább az sért jobban, hogy most eszébe jutottam: na mi van, rájöttél, hogy van egy fiad? Nahát, még azt is tudod, hogy tizenkilenc vagyok?
Elveszi a tányér sütit, amire bosszúsan ráncolom a szemöldököm. Hé, azt magamnak hoztam! Különben is, ha már annyira szuggerálta a kaját, akkor rá miért vonatkozhat az, hogy megeheti idefönt? Ja hogy rá semmi sem vonatkozik... érdekes, ja nem. Még mindig úgy fogom azt a lapos kütyüt, mintha csak a Bibliát nyomta volna a kezembe, hogy forgassam és elmélkedjek rajta az életem további részében. Még talán annak is nagyobb súlya lenne, mint hogy kikérje a véleményem. Úgyis a fater szava számít, most alszik mi? Innét fúj a szél igaz?
- Szóval valami kutató lennél... ha kissé őrült lenne, még igazán színészkedned sem kellene. - szól belőlem a rosszmájúság. Korábban már misztifikáltam úgy az anyám, mint aki őrülten a munkája rabja és hosszasan áll otthon a tükör előtt egy összefűzött laphalmazzal, grimaszol és beszél csak úgy magában. Idővel megértettem mit művel és innét nézve már régen nem tűnik őrültnek. De szükségét érzem, hogy ezt a tudtára adjam. Igazából nem akarom nyeregbe ültetni azzal, hogy olykor csodálom az akaraterejét, a kitartását, hogy sikeres a munkában és mégis van mellette egy remekül működő házassága. Csak épp mi valamilyen oknál fogva sohasem fértünk bele már az energiájába - vagy éppen az idejébe?
Még mindig csak rosszallóan figyelem az immár üres tányért, amiről ellopta az utolsó pár falat sütit - kellett nekem, oké? Most valahogy megéheztem rá -, mert nem tudom mi mást mondhatnék. Nem vagyok az a típus, akinek azonnal ellágyulnak a vonásai, most mégis nem tudok miért haragudni rá. Máskor okot ad, most a lehetőséggel, melyet a kezembe ad, csitít. Haragszok is érte, meg nem is. Miért szeretné ennyire kikérni a véleményem? Mert azt gondolja, ismerem annyira? Nem, sajnos már nem ismerem annyira, hogy megmondjam, ez a neki való szerep. De hát ő bármit képes eljátszani, azt is, hogy megszülje az öcsém.
- Nahát, tényleg? Azt hittem, akkor is házon kívül voltál. - felvonom a szemöldököm, nem tudok komoly maradni. Előjön belőlem az irónia és nem szánom bántónak sem. Talán egy védekezési mechanizmus tőlem, talán csak nem akarom felhúzni magam estére. Őszintén meglep, hogy érdeklődik és ennyire számon tartja, mikor mennyit vagyok itthon. Figyelt volna erre? Unatkozik, hogy van ideje ilyeneket is számon tartani? Vajon azt tudja, hogy a családunk közel sem normális és hogy a húgom hánytatja magát? Vagyis csak nagyon remélem, hogy beszélhetek erről múlt időben, és hatott rá mindaz, amit mondtam.
- Korán? Tegnap itthon sem aludtam. Az a csattanás a váza volt, amit nem tudom ki hozott ide és nem tudom minek kell, mert felettébb rusnya.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
45
Hozzászólások száma :
6
Reagok száma :
4
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
színésznő
Play by :
Penélope Cruz

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Éjszakai csörtetés vadkan módra - Mom & Lioka Pént. 05 Okt. 2018, 15:30

Lio & Elsa


Ki gondolta volna, hogy egyszer majdhogynem térdre esve kell esdekelnem a saját fiamnak. Én biztosan nem. Azt sem gondoltam, hogy egyszer elmondhatom, valamennyire híres vagyok. Persze, lehet nem volt a legjobb ötlet pont akkor Lionel-t az irodába terelni, amikor isten tudja honnan jött haza, ráadásul egy kezdő betörő is halkabb lett volna nála. De kapóra jött és kihasználtam az alkalmat. De az egyáltalán nem tetszik, hogy kissé tiszteletlenül kezd viselkedni.
- Nagyon érdekes, amit mondasz…Vagy inkább, ahogy mondod. – apró félmosolyra húztam a számat. – Szóval szerinted, valami esetleg nem úgy funkcionál az agyamban, ahogy kéne? – kényelmesen hátradőlvea várom, hogy válaszoljon. Ha már a itt vagyunk, ne hagyjuk hogy a macskafeleslegesen körözzön akörül a bizonyos egy tálétel körül.
Sose beszélgettünk az elmúlt évekről, vagyis nem mondható beszélgetésnek, amit eme falak hallottak. Mégis, hogyan értessük meg a gyerekeinkkel mit miért csinálunk? Aki eladja az élete egy kis darabkáját a filmiparnak, örökké odaláncol téged. Ha szerencséd van, talán egy két fotós követ pár órán keresztül és alig várják, hogy kilépj izzadtan az edzőteremből. Mielőtt megszülettek a gyerekek, könnyebb volt megszervezni az életünket. Nem volt annyi időnk egymásra, mint a normális munkával rendelkező párok, de sikerült. Még mindig együtt vagyunk és semmi sem változott. Pár éve bepillantást kaphattak a gyerekek, milyen terhet vettünk a vállunkra. Talán rossz szemszögből közelítettük meg az egészet, de fiatalok voltak, nem érthették pontosan mit miért teszünk, úgy ahogy tesszük. A sorozattal pedig lehetőségük volt, hogy körbejárják a világot. Nem úgy sült el a dolog, ahogy terveztük.
- Ugye tudod, hogy amit teszünk, azt miattatok tesszük. – mondtam csendesen. Oldalra pillantottam, szerencsére nem szűrődött ki fény a hálószobából, minden nyugodt volt. Kivéve minket. – Visszaugrani sem tudok az időbe, hogy mindent helyrehozzak. Mit akarsz, mit tegyek? – tessék, megkérdeztem. Hajnalok hajnalán. Ez annyira klisés, minden filmben ilyenkor történnek a szívhez szóló vallomások vagy a legnagyobb veszekedések. Ha az utóbbi megtörténik, hát felkel a ház és megint elkönyvelhetjük, hogy ebben a családban, ős öreg problémákat lehetetlen megoldani és sosem fogunk civilizáltan beszélgetni.
- Annak meg kifejezetten örülnék, ha úgy beszélnél velem, mint az édesanyáddal nem pedig az egyik haveroddal. Mert lehet, hogy megbántottalak, de azt nem fogom engedni, hogy így viselkedj velem szemben... – a kelleténél erősebben tettem le a süteményes tányért az asztalra. Tudom, hogyan viszonyul hozzám Lio. Nem egyszer történt meg, hogy kissé élesebben szólt vissza. Anyám azt mondaná, hogy az ő idejében, ha csak rosszul mert nézni az ember, elbúcsúzhatott a napfénytől. Nem, nem vágták börtönbe, de azt sem gondolom, hogy jelen esetben működne a szobafogság. Azzal már elkéstünk.
- A kukához indultam vele, de közbe jött valami. – igaza volt. Az a váza szörnyű. A nagynéném küldte pár hete, szerencsére a csokor virág, amivel érkezett elterelte a figyelmet az olcsó kivitelezésű ajándékról. Bevallom, ritkán dobok ki ajándékot, de ennek mennie kellett… Volna. Poppy barátnőm telefonhívása zavart meg, így csak a bejárati ajtóig jutottam vele.


Vissza az elejére Go down
avatar
Elit
Kor :
19
Hozzászólások száma :
37
Reagok száma :
28
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Egyetemista
Play by :
Carter Jenkins

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Éjszakai csörtetés vadkan módra - Mom & Lioka Hétf. 22 Okt. 2018, 19:47
Mom & Lio
Az arcom sem rezdül a kérdésére. Fején találta a szöget vagy hogy is mondjam, egy normális családban elvégre nem így működnek a dolgok. Apa és anya fejében valami kezdetektől fogva nem működik jól és tudom ezt azóta, amióta irigyen néztem más velem egykorúakra, akiknek normális családi élet adatott meg. Leszarom a pénzt, ha egyszer mindenné tesz, de boldoggá aligha. Már sokszor néztem tényleg tök őszintén magamba és tudom, hogy nehezen mondanék le a luxusról, a kocsiról, hogy mindenünk megvan és semmire sem kell várni... de lemondanék. Lemondanék róla azért, hogy ne paparazziktól kelljen olykor tartani, hogy ne a fél világban nőjünk fel, hogy ne csak az érdekmosolyt lássuk mások arcán, hogy a húgom ne gondolja azt, hogy nem tökéletes. Milyen lenne akkor, ha eleve meg sem tapasztalnánk mi ez? Mások tudom, hogy ránk irigykednek. De nem minden alma egészséges, ami szép. A miénk kukacos. Én pedig nem válogathatom meg a családomat.
- Valami mintha hiányozna. - mutatóujjam lassan a halántékomra csúsztatom, úgy kocogtatom meg, mintha ezzel is mutatni akarnám, itt bizony valami tényleg nincsen rendjén. És most miért érdekli ennyire a véleményem? Miért nem érdekelte például az elmúlt néhány évben? Vagy mielőtt belevágnak az élőműsoros forgatásba és belerántanak minket is.
- Valami, amit sosem tudsz pótolni. - hangom kevésbé éles, kevésbé szemtelen, inkább csöndes és alattomosan vádló. Sosem beszélgettünk ilyenről, igaz, anya? Sosem volt igazán szó arról, hogy mit felejtettetek el az elmúlt években, miről maradtatok le, mit sajnálhattok az elmúlt éveinkből. Egyáltalán itt voltatok? Vagy csak a ház, az illatok, a néha elkapott kósza pillanatok maradtak? Mi tartja még igazán össze ezt a házat? A családunkat?
Flegmán sóhajtok, megforgatom a szemem. Amit mond, mindet már hallottam egyszer, kétszer, sokszor. Mindig ezt fújja és soha nem jutunk el addig, hogy változtassunk. Miért próbál analizálni, ha nem ért? Miért próbálja meg felmérni újra és újra a terepet, ha végül semmi sem változik?
- Talán csak elkezdhetnél nyitott szemmel közlekedni itthon is. - azt tudja, hogy Simoval mi van, de azt nem, hogy velünk. Olyt csak a ballagásunkkor látta és noha bemutattam neki, nem lehetek biztos benne, hogy emlékszik is rá. Vagy azt tudja, hogy felvettek az egyetemre? Nem kell a szentbeszéd, nem kell, hogy tőlem várja a megoldást. Miért tőlem? Magától nem látja? Érzem, hogy megy fel a pumpa már csak attól, hogy hergelem magam.
- Miért, viselkedtél az elmúlt években úgy mint az anyám? - felemelem a hangom, de még csak egy kicsit. Tompán cseng a fülem tőle, ahogy megint csönd lesz szavaim után. Gyűlölöm ezt a beszélgetést, amit újból és újból lezongorázunk, mindhiába.
- Dobd is ki, csak útban van. - megzavar, hogy témát vált. A hangom is elfúló, szinte motyogom a szavakat. Miért váltottunk témát? Miért akar mindig valamivel kicsusszanni? Miért vagyok egyáltalán itt? Nem jó így, muszáj lesz összeszednem magam és lemeccselni ezt. Ha ide hívott, bánja ő. Ha valamiről beszélni akar, beszéljük meg. Ne kerülgessük folyamatosan a témát, ha egyszer mindig és újra csak átesünk rajta és minél többször megtörténik, annál jobban fáj.
- Anya, szarok a szerepedre. Mit látsz, ha rám nézel? Mit látsz itthon azon kívül, hogy Simon jó jegyeket kap és boldog és jó kisfiú és szót fogad? Miért érdekel most a véleményem ennyire, ha eddig sohasem kérdezted meg? - nem hagyom, hogy szökjön a felelősség elől, ami itthon is ugyanúgy várja mint kereső, ismert színésznőként, akinek meg kell válogatnia mit tesz, hol hogyan jelenik meg mert vannak, akik felnéznek rá, akiknek jön annyival, hogy példát mutat. Nekünk mikor akar helyes példát mutatni? Mikor látja be, hogy egy süllyedő hajón vagyunk és ők fúrják a léket?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Éjszakai csörtetés vadkan módra - Mom & Lioka
Vissza az elejére Go down
 
Éjszakai csörtetés vadkan módra - Mom & Lioka
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Le Sud-Ouest :: Villák :: Thibodeaux villa-
Ugrás: