welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Coco&&Harry » blind date
avatar
Inaktív
Kor :
21
Hozzászólások száma :
18
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
† montreal
Foglalkozás :
† architect wannabe
Play by :
† noah centineo

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Coco&&Harry » blind date Vas. 02 Szept. 2018, 16:13


Colette Desjardins és Hardin Satterlee
Vakrandi
Vissza az elejére Go down
avatar
Inaktív
Kor :
21
Hozzászólások száma :
18
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
† montreal
Foglalkozás :
† architect wannabe
Play by :
† noah centineo

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Coco&&Harry » blind date Vas. 02 Szept. 2018, 16:21

coco&&harry


Legszívesebben a pokolra kívánnám a szobatársam. Mikor megkérdezte, hogy mit csinálok ma este csak annyit válaszoltam, hogy rajzolgatok és valószínűleg tíz óra magaslatában lefekszem aludni, mert holnap reggel nyolcra megyek be a suliba, mert órám lesz. Aztán megforgatta a szemét és közölte velem, hogy hülye vagyok és antiszociális. Nem vettem sértésnek, legalábbis nem mutattam ki. Eléggé fájó pont az embernek, ha mindenki állandóan ezt ismételgeti neki és nem bírják mások felfogni, hogy én így érzem jól magam. Nem kell beállnom a sorba és állandóan csajozni meg bulizni. Amúgy sem tudom kiverni Coco-t a fejemből, pedig már vagy három, esetleg négy hete történt az egész incidens, amikor összetalálkoztunk abban a diákszövetkezeti buliban. Azóta a holland leányzó leköti minden egyes gondolatom, de mégsem keresem. Szinte még mindig ég az ajkam attól az apró puszitól, amit a számra adott. Bár tovább mélyíthettem volna azt egy érzéki csókká. Sajnos az élet kegyetlen és nem mindig minden úgy van, ahogy szeretnénk és elterveztük. El kellett engednem ahhoz Coco-t, hogy az életemnek egy új szakaszát elkezdjem, mert a lány mély nyomot hagyott bennem. Talán ha rajta túl tudom tenni magam, akkor Stephie-vel is olyan lehet a viszonyom, mint régen, habár ez már igazán nem rajtam múlik. Nincs szükségem kötelezettségre és röghöz kötöttségre. Egy kapcsolat pedig pontosan ezekkel jár.
Nem is értem, hogy tudott rávenni a szobatársam arra, hogy kimozduljak ma este. Azt mondta szervezett nekem egy vakrandit az egyik ismerősének a szobatársa lesz a csaj. Egész úton a helyszín felé azt hajtotta nekem, hogy milyen sok jót hallott erről a lányról és hogy mennyire jófej és aranyos. Nem kell a lánytól félnem, ő már látta és nagyon jó préda lenne a számomra. Ennyit mondott el róla, hiába is kérdezősködtem a csajról, többet nem tudtam kihúzni belőle. Remélem, hogy igaza van. Habár tényleg nem akarok jelenleg barátnőt és nehezen vett rá a lakótársam mégis izgatott vagyok az este miatt. Mondtam, hogy maximum tízig maradok, aztán megyek vissza a koliba aludni, mert tényleg korán kell kelnem. Már az is nagy szó, hogy egyáltalán rá lehet arra venni, hogy ilyenkor kimozduljak.
Az étterembe érve a szobatársam is leül az egyik asztalhoz, távol tőlem, de éppen annyira, hogy még látótávolságon belül legyünk. Mint kiderült neki is randija lesz. Ki sem találná senki, hogy kivel! Hát persze, hogy az én partnerem barátnőjével, aki a lakótársa egyben és akivel lebeszélte ezt az egészet. Vajon mik lesznek itt még ma este? Engedélyt kaptam rá, ha rosszul érzem magam, akkor a mosdón keresztül távozhatok, mnt a filmekben. Lehet, hogy köcsög vagyok, de előbb mondom meg a lány szemébe, hogy hagyjuk egymást és a főbejáraton át távozok.
Leülve az asztalhoz az ajtót pásztázom, hogy mikor érhetnek már ide. Vajon ismerem őket? Lehet jobb lenne, ha igen és akkor nem lenne olyan gáz a szituáció és csak együtt nevetnénk rajta.
Vissza az elejére Go down
avatar
Inaktív
Kor :
21
Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
5
Tartózkodási hely :
▽△ montreal
Foglalkozás :
▽△ student
Play by :
▽△ Lana Condor ♥

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Coco&&Harry » blind date Vas. 02 Szept. 2018, 20:01
Elakartam menekülni az egyetem területéről a buli estéje után. Átakartam menni egy másik egyetemre, messzire innen és mindentől, amit annyira imádtam az egész helyben. Apa sem örült volna a változásnak és még mielőtt mindent elvághattam volna magam körül a szobatársam, a szeretett Kelsey, fogta magát és lelket öntött belém, ami elég volt pár hétig. Legalább annyi jó volt az egészben, hogy tudtam koncentrálni a fontos zárthelyikre, és mindegyiket sikerült tökéletesre megírni. Az összes professzorom ódákat zeng az apámnak rólam, sokat látnak bennem, de amíg Ők azt mondják mekkora jövőm lehet ebben a szakmában, ha így folytatom, addig én másról álmodozok. Észrevettem, hogy az utóbbi időben egyre többször jut eszembe a festés, a tempera illata és a képek, amiket szívesen lefestenék és a vászont felakasztanám a szobám falára, vagy még jobb; a szobát szépen kifesteni. Tele rajzokkal, érdekes motívumokkal, olyan dolgokkal, amiktől én megint én leszek. Még a boldog énem. És ekkor jutottam el megint a padlóra.
A szó szoros értelmében. Egyik este miután teljesen kibuktam amiért nem találom se a rohadt vonalzómat, de még az életemet se akkor fogtam magam, mindent leszórtam és a padlóra feküdtem, bömböltetve John Legend nagyszerű számait és bőgve. Ekkor lépett közbe a legjobb személy az életemben, a nővérem helyett. Lelket akart önteni belém, de addig nem hagyott békén míg nevetni nem kezdtem és minden egyes nap próbált jobb kedvre deríteni, és bevallom, sikerült is neki, de amikor pár napja előállt ezzel az ötlettel majdnem megöltem.
Vak randi? Most komolyan? Soha nem voltam az a lány, aki ilyenekbe bele menne, de addig rágta a fülemet és mondta, hogy csak úgy tudok túljutni Mr. Szemétládán, ha nem sajnálatatom tovább magam és elkezdek élni. Belementem. Így kerültem a tükör elé, frissen mosott hajjal és illatozó testtel. Mindent elkövetek, hogy megkedveljen Kelsey barátnőm barátjának a szobatársa. Bizonytalanul nézek magamon végig, olyan vagyok, mint egy 8 éves gyerek, de ez már mindegy. Nem leszek se magasabb se testesebb.
Mélyet sóhajtok.
Kimegyek a fürdőből, hogy csodálatos randi szervezőm is készülhessen, majd a szekrényem elé állva próbálok valami normális öltözetet találni magamnak. Hajamat kiengedtem és a felső részét két kis kontyba állítottam.
- Remélem nem lesz túl sok. – lépek Kelsey-hez, aki csak megrázza a fejét nevetve és már indulunk is. Eléggé izgatott vagyok, néhány lépésnél megremeg a lábam, de még azért sem fogok visszafordulni. Túl kell lépnem a szörnyűségeken. Út közben pár füttyentést is kapunk, valamint olyan kiáltásokat, hogy „lehetnél az én cicám is”, amit mi csak nevetéssel felejtettünk el.
- Szórakozz jól, és ha bármi van akkor koppints kettőt a cipőddel. – felnevetek és bemegyek a kávézóba. Két ember is háttal áll nekünk, de Kelsey előrehaladásával tudom meg melyik partner is az enyém. Még utoljára megnézem magam a tükörben és nagy levegőt véve indulok meg felé és ülök le, még nem nézve rá. Csak akkor pillantok fel amikor már rendesen ülök, akkor viszont megáll a vér is bennem.
- Ez nem lehet igaz… - nézek fel magasra, sűrűn pislogva, mert úgy érzem, hamarosan el kezdek sírni. – Te rendezted ezt az egészet? – hangom elcsuklik, majd alsó ajkamat kezdem el rágcsálni. Kényelmetlen ez az egész.


To the boy I loved before



lufi kölyökkutya szemek 2
Vissza az elejére Go down
avatar
Inaktív
Kor :
21
Hozzászólások száma :
18
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
† montreal
Foglalkozás :
† architect wannabe
Play by :
† noah centineo

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Coco&&Harry » blind date Vas. 02 Szept. 2018, 20:44

coco&&harry


Az idő megállni látszik körülöttem. A szívem kihagy egy ütemet, az agyam folyamatosan pörög, s kezdem azt hinni, hogy mindenki engem bámul, hiszen tátott szájjal, kikerekedett szemekkel fürkészem a barna hajú szépséget, aki átlép az étterem küszöbén. Sosem hittem a sorsban, de ezúttal kezdem megkérdőjelezni a saját hitemet. Egyszer előfordult az oké, de hogy másodjára, s immáron harmadjára sodorja felém az élet szele Colette Amber Desjardins-t az már kicsit sok. S hogy bánom-e mindezt? Magam sem tudom eldönteni. Talán nem szabadott volna elengednem másodjára, de az még biztosabb, hogy elsőre nekem nem kellett volna otthagynom őt. Az életem minden szegletén vele találkozom, s ezek után már ne mondja azt nekem senki, hogy ez a véletlen műve.
Hangosan megköszörülöm a torkom, amitől úgy tűnhet, hogy egy kicsit meg vagyok fázva, pedig ennek köze sincs a valósághoz. Egyszerűen csak nem tudom, hogy milyen szavakkal kellene illetnem a szituációt. A szívem olyan hevesen ver, hogy félő vissza fog jönni a ma bevitt étel mennyiség. Tudtam, hogy nem szabadott volna ebbe belemennem. Ez valami rossz tréfa.
Aztán beugrik valami.
Mi van, ha Coco rendezte ezt az egészet? Talán ez valami rejtett jel, hogy kezdenem kellene valamit a kettőnk kapcsolatával. Mindenféle spekuláció és összeesküvés elmélet játszik le az elmémben, s legbelül, a dolgok legmélyén abban reménykedem, hogy ez a csinos, ám lelkileg törött lány csak engem akar.
- Hogy én? – kérdezek vissza csodálkozva, s biztosra veszem, hogy csak játszadozik velem. Ez valami beteges játszma lehet, amiből az lenne a legokosabb, ha viszakoznék, de ez nem fog megtörténni. Belemegyek és felveszem vele a ritmust. Ezt akartad, Colette? Hát akkor megkapod! – Tudom, hogy te voltál, de mondd csak el, hogy mégis mi célod van ezzel az egésszel? Ne játszadozz velem, Colette, hagyd abba egyszer, s mindenkorra. Tudnom kell az igazat! – rivallok rá, s reménykedem benne, hogy nem sértik meg a szavaim. Kétségbe vagyok esve, ha róla van szó és ezt neki is látnia kellene.
Vissza az elejére Go down
avatar
Inaktív
Kor :
21
Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
5
Tartózkodási hely :
▽△ montreal
Foglalkozás :
▽△ student
Play by :
▽△ Lana Condor ♥

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Coco&&Harry » blind date Kedd 04 Szept. 2018, 20:24
Pozitívan álltam ehhez az egészhez, hittem abban, hogy valami jó fog kisülni ebből a randevúból és végre túlléphetek a mumusomon. De mit ad Isten? Mintha valami rossz szappanoperában lennénk mert hirtelen érzem szükségességét annak, hogy felrúgjak valakit - legesélyesebb Kelsey- és elfussak valami Julio nevű sráccal világot látni. Az elmúlt hetekben próbáltam úgy élni, járkálni az egyetem területén, hogy még véletlenül se fussak bele Harry-be, erre fel azon az estén mikor jól kéne szórakoznom, vele találkozok. Sőt, ami még rosszabb, hogy vele randizok. Erre pedig utoljára a táborban került sor, talán mindennek ott kellett volna maradnia.
Amint leülök hozzá egyből menekülő útvonalat keresek a szemeimmel, de anélkül nem tudnék eltűnni, hogy ne fussak össze a szobatársammal. Nagy erőt veszek magamon, kihúzom magam, és megpróbálom elviselni a kialakult helyzetet. Egészen addig menne is a dolog, amíg Hardin fel nem emeli a hangját velem szemben és máris gombóc gyűlik a torkomba. Ez nem lesz így jó. Majd, ahogy tovább beszél a gombóc átalakul valami mássá, düh járja át a lelkemet, amiért ilyennel gyanusit. A kialakult helyzetre nem csak én kapom fel a fejemet, hanem a pár asztallal odébb ülő Kelsey is kétségbeesetten néz felénk, már majdnem megindulna felénk mire megrázom a fejemet nemlegesen.
- Rosszul hiszed azt, hogy én terveltem ki ezt az egészet. A bulin világosan látszott rajtad, hogy már nem hiszel semmiben, főleg nem bennünk. Tovább akartam lépni, és a szobatársam rendezte a randit. - hátradobom hajamat vállam fölött, majd mélyen a szemébe nézek. - Ha tudtam volna, hogy veled kell találkoznom akkor nem jövök el. Nem akarok tovább szenvedni miattad. Elég volt. - sóhajtok. Sosem hittem volna, hogy újból találkozok vele, ilyen körülmények között, azt meg végképp nem, hogy elengedem. S ahogy ezt kimondom kicsit meg is könnyebbülök, egy hatalmas szikla gurul le a szívemről és ez nagyon jól esik.
Bolondnak tarthat, hiszen a kellemetlenségből átfutottam a boldogság zónájába, és mosolyogva ülök előtte. Mi ez ha nem őrültség?
- Viszont, elég nagyképűek hangzik az, hogy úgy véled minden rólad szól. Nem követtelek sem az egyetemre, nem én rendeztem meg ezt a randit. És ha nem ellenzed, akkor most el is mennék. Egy élmény volt. - szépen lassan állok fel az asztaltól, hogy jól vésse az eszébe mit is vesztett el, s mielőtt még tovább indulnék megérintem vállát.


To the boy I loved before



lufi kölyökkutya szemek 2
Vissza az elejére Go down
avatar
Inaktív
Kor :
21
Hozzászólások száma :
18
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
† montreal
Foglalkozás :
† architect wannabe
Play by :
† noah centineo

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Coco&&Harry » blind date Csüt. 06 Szept. 2018, 13:24

coco&&harry


Nem tudom, hogy mit gondoljak. A szívem a megszokottnál jóval hevesebben ver a lánynak köszönhetően. Már az első perctől fogva így vert, amikor is először találkoztam Colette Amber Desjardinsszal, a lánnyal, aki teljesen megváltoztatta az életem, s akinek még a neve is olyan csodásan hangzik, hogy kedvem támad azt mondogatni éjjel-nappal. A leány, aki nem csak kívül, de belül is gyönyörű, ám a legutóbbi találkozásunk alkalmával rájöhettem, hogy már nem a régi. Megváltozott, s azt hiszem, hogy ennek köze van hozzám bárhogy is mondja. Tudja, hogy a rajz az életem, a művészetek és egy ilyen táborban is találkoztunk, ergo a saját művészete által rám emlékezett és azért hagyta abba, aminek köszönhetően most az itt tanul. Ebben az egészben az a legszebb, hogy azt hitte többet nem lesz velem dolga, bele se gondolt abba, ha egy országba kerülünk, akkor nagyobb esély van összefutni. A sors már csak ilyen, ha nem most, akkor később sodort volna minket egy helyre. A múltkori találkozásunk után már azt hittem nem látom többet vagy ha igen majd elsétálunk a másik mellett, mint az idegenek, de úgy tűnik a mi történetünk még nem érkezett el az utolsó fejezethez.
- Talán pont azért rendezte ezt a szobatársad a te nyomásodra, mert azt hitted nem hiszek bennünk és akartál még egy utolsó esélyt, hogy megnézd, hogyan is alakulnak a dolgok, mert nem tudod ezt az egészet elfogadni – rántom meg a vállam és eléggé közömbös hangnemben beszélek. Nem vagyok túl kedves, de durva sem és pláne nem emelem fel a hangom. Próbálok olyan maradni, mint akit nem érdekel az egész. Sosem voltam jó a csajozásban és azt hiszem ez hat a hölgyekre a legjobban, s reménykedem, hogy nem tévedek és nem csinálok oltári nagy baromságot jelenleg. – Nem miattam szenvedsz, magadnak okozod, már rég továbbléphettél volna, de nem tetted és ez jelent valamit. Akarod ezt a ma estét, még akkor is, ha nem mondod ki nekem – nézek egyenesen végig a lány szemébe.
- Nem mész sehová – mondom kimérten és megfogom a kezét, amikor megérinti a vállam. Nem engedhetem el, ezúttal nem. – Ne játszd itt az áldozatot, Colette, nem áll jól ez a szerep. Inkább ülj le és játszuk végig! Fogd fel úgy ezt az estét, mint egy játékot, aztán meglátjuk mi lesz. Legyünk könyörtelenül őszinték és játszunk piszkosan – mosolyodom el. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de úgy érzem most erre van szükségem.
Vissza az elejére Go down
avatar
Inaktív
Kor :
21
Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
5
Tartózkodási hely :
▽△ montreal
Foglalkozás :
▽△ student
Play by :
▽△ Lana Condor ♥

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Coco&&Harry » blind date Csüt. 06 Szept. 2018, 14:24
A mostani érzéseim mellett nem férne bele az energiámba az, hogy leüljek a zongorához és megpróbáljak valamit is játszani. Még akkor sem menne, ha a szívem összes fájdalmát kiadnám benne, mert nem lenne olyan emberi fül, mely végig tudná hallgatni egyetlen sorát. Szörnyű, hogy ennyire elhanyagolom a zongorázást és az éneklést, de nem csak az anyukámra, hanem arra is emlékeztet, hogy mit veszítettem el a tábor óta.
Ott azt hittem lehetőségem nyílik normális körülmények között kibontakozni, beleszeretni valakibe, akivel lehet jövőm, de nem. Miért is reménykedtem a lehetetlenbe? Hardin nem olyan, akivel bármit is kezdhetnék, pedig nagyon örültem volna, ha marad a táborban fellángolt érzelmek. A nővérem mindig azt mondta, hogy egyetemre pasi nélkül kell menni, mert ott találja meg mindenki azt, aki hozzá való. Nekem nem is esett nehezemre pasi nélkül bejutni így az lett volna jó, ha összejön valami ott. Mondjuk, ha azt nézzük sikerült is, mert Hardin és közöttem nem csak valami apró csókváltás történt, hanem annál sokkal több. Megnyíltunk egymásnak, és habár testi dolgok nem történtek – édesapám biztos örülne ennek a ténynek-, úgy éreztem egy szép szintre jutottunk el.
- A múltkor azt hiszem elég világosan a tudtomra adtad, hogy közöttünk semmi sem lehet. Már nem is akarok és ha akarnék is akkor sem kérném meg a legjobb barátnőmet, hogy összehozzon egy ilyet. Ennél több bennem a méltóság, még ha nem is gondolod ezt rólam. Amúgy meg nem is meséltem neki rólad, meséltem egy srácról de nem mondtam meg soha, hogy Te lennél az. – nem tetszik az, ahogyan viselkedik velem. Lehet már nem akar tőlem semmit, lehet márt talált valaki mást, amivel nem is lenne problémám, de mindenek mellett embernek maradni a legfontosabb.
Kényelmetlenül érzem magam a jelenlétében, mert mára már elfelejtettem ezt az egészet, most mégis itt ülök és randisat kéne játszanom vele. Borzasztó. Nem is tudom elhinni, hogy voltak pillanatok amikor többet is éreztem iránta és szerettem volna komolyabb dolgokba belemenni.
-Változtatna a dolgokon az, ha akarnám az estét? Te nem úgy nézel rám, ahogy én szeretném. – vállat vonok és állom nézését. Nem fogom megengedni neki, hogy zavarba hozzon.
Kérdőn pillantok rá mikor megfogja a kezemet és visszaránt.
- Hihetetlen vagy. Egyik pillanatban messzire akarsz kerülni tőlem, most meg… - megrázom a fejemet Kelseynek jelezve, hogy nincs semmi gond majd nagy levegőt véve ülök vissza és intek a pincérnek. – Négyszer négy cent tequilát kérek. – mosolygok rá megrebegtetve a szempilláimat mire nem is kérdez semmit, hanem már száguld is a rendelésért. – Igazságot akarsz? Piszkos játékot? Kösd fel a nadrágod, Satterlee. – a nővérem most leugatná a fejemet, hogy mégis mit képzelek, de most ez nem izgat. Kiakarok mindent deríteni és ez az első lépés hozzá.
A pultos srác hamar meg is hozza a kért italokat és a hozzájuk tartozó kiegészítőket, mire én kedvesen megköszönöm. Láthatóan végigmér majd a mellettem ülő srácra téved a pillantása mire megrázza a fejét, felkuncogok.
- Egészségedre! – veszem kezembe az első pohárkát és tartom irányába koccintásra várva. Ha viszonozta gesztusom egyből lehúzom, beleharapok a citromba és felnézek rá. -Mit szeretnél tudni Hardin?



To the boy I loved before



lufi kölyökkutya szemek 2
Vissza az elejére Go down
avatar
Inaktív
Kor :
21
Hozzászólások száma :
18
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
† montreal
Foglalkozás :
† architect wannabe
Play by :
† noah centineo

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Coco&&Harry » blind date Csüt. 06 Szept. 2018, 22:23

coco&&harry


Ha a józan észre hallgatnék, akkor most helyben felállnék és lelépnék vagy hagytam volna pár perccel ezelőtt elmenni Coco-t. Nem is értem, hogy miért ragadtam meg a kezét és húztam vissza, amikor jól tudom, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki, ám a szívem mégis azt diktálja, hogy lépjek valamit. Tennem kell az ügy érdekében, ha tényleg annyit jelentett nekem anno ez a lány, habár azóta sok idő eltelt már és megváltoztunk mind a ketten. Sosem voltam extrovertált típus és az utóbbi időben egyre inkább magamba fordulok. Nem tudom hogyan tudnék bármi jót megadni Coco-nak, a táborban is ez volt a gond. Legbelül tudom, hogy velem van a baj és nem kellene lerántanom magammal senkit.
- Akkor fogjuk ezt most a véletlenre. Jól emlékszem, hogy mi történt a buliban, s ugyan eltelt azóta pár hét mindent komolyan gondoltam – nézek végig a lány gyönyörű szemeibe és tudom, hogy csak még jobban megforgatom benne a kést ezekkel a szavakkal. Nem hazudhatok, de azt sem titkolom, hogy az érzéseim még mindig léteznek iránta, ám ezt nem fogom az orrára kötni. – Csak essünk túl ezen az estén – teszem még hozzá gyorsan motyogva, s legbelül reménykedem, hogy nem hallja meg.
- Miért? Mit szeretnél, Colette? Hogy nézzek rád? – kérdezem, mivel teljesen összezavar. Teljesen máshogy tekintek rá, mint a többi emberre, ám ez neki nem jön le, mert jelenleg önző módon csak a saját lelkivilágomat akarom helyrehozni. Lehet, hogy mire készen állnék arra, hogy rendbehozzuk a dolgainkat már túl késő lesz. Talán már most is túl késő.
Csak pislogok a lány felé, amikor kikéri a tequilákat és a maradék kedvem is elillan hirtelen. Eszembe jut a sok-sok szörnyű emlék, amelyeket édesapám generált. Az alkoholizmusa tönkretette a családunkat és a halála napján megfogadtam, hogy nem fogok inni soha és eddig nagyon jól tartom magam.
- Azt mindet te fogod meginni? Szerintem nem lenne jó ötlet ma iszogatni, inkább együnk valamit – húzom el a számat és elég csúnyán nézek a lányra, amikor lehúzza az italt, majd beleharap a citromba. Nincs az a pénz hogy én akár egy korty alkoholt is igyak. Erre még Coco sem tud rávenni.
- Mi volt miután hamarabb leléptem a táborból minden szó nélkül? – rögtön a közepébe vágok. Nincs értelme mellébeszélni.
Vissza az elejére Go down
avatar
Inaktív
Kor :
21
Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
5
Tartózkodási hely :
▽△ montreal
Foglalkozás :
▽△ student
Play by :
▽△ Lana Condor ♥

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Coco&&Harry » blind date Szomb. 08 Szept. 2018, 21:34
Szívesen visszafordítanám az időt úgy jó pár hónappal ezelőttire, hogy megakadályozzam a Hardinnal való megismerkedést. A legtöbb ember örül annak, ha lesz egy ilyen szerelmi csalódása, sőt, igazából senki nem mondott semmit erről az egészről, főleg nem Hardin. Nem adott reménykedésre okot, soha nem mondta, hogy bármikor is lesz jövőnk, ha véget ér a tábor.
Csak én.
Én voltam az a hülye, aki még mindig nem fogta fel, hogy a romantikus dolgok és kapcsolatok nem léteznek a való életben, hanem a könyvekben és a filmekben találhatóak meg ezek a ritka szörnyek. Talán, ha nem próbálnék minden apró kis emlékbe két kézzel és foggal kapaszkodni akkor már rég túl lennék ezen a „kapcsolaton” és nevethetnék rajta. Vagy már megtaláltam volna a boldogságomat. Most már mindegy.
- Nem is hittem azt, hogy másképp gondolkodnál azóta. Nem tudom mennyire bíztál meg bennem vagy továbbra is mennyire hiszel a szavaimnak, de őszintén mondom, hogy nem én rendeztem ezt. Ha tudtam volna, hogy te vagy az nem jövök el. Megértettem, amit mondtál és elfogadtam. Essünk. – bólintok hevesen, mert már most elrohannék, de nem csak a kávézóból, hanem úgy az egész egyetemről. De túl sokat és elszántan dolgoztam ahhoz, hogy most felhagyjam.
- Úgy, hogy nem utálsz. Ha nem látom azt a szemedben, hogy rám nézel és kb. elkívánsz melegebb éghajlatra. Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki, de ha valaha meg is bántottalak akkor kérlek bocsáss meg nekem. – már nem tudok mire gondolni. Fáj az egész lényem, ha arra merek gondolni, hogy bármivel is a lelkébe gázoltam. Mert nem akartam. Rohadtul fontos számomra, és nem csak azért, mert Ő az első srác, aki komolyan vett és közeledett felém, hanem mert vele mindenről és mindenkiről beszélhettem. Megosztottam vele a legmélyebb dolgaimat, érzéseimet és azokat, amik bántottak az évek során. És a szomorú az egészben az, hogy azt hittem Ő is ugyanezt teszi, hogy megbízik bennem és megosztja a titkait. De lehet rosszul értelmeztem a jeleket.
Emlékszem, hogy mesélt az apjáról és a problémájáról, de szerintem ez kell ahhoz, hogy tudjunk végre túllendülni ezen a szakadékon. Nem akarok kibékülni, nem akarom, hogy egymás nyakába omoljunk, hanem azt szeretném, ha lezárást szereznénk.
- Nem vagyok éhe, és ha te nem iszol velem akkor majd én megiszom az összeset. De, ha letolod a felét akkor kérhetsz tőlem bármit, akár még le is varázsolhatok magamról dolgokat. Vagy olyanokat is kérdezhetsz, amire nem kaptál még választ. – vakmerő vagyok és nincs visszaút a leejtő tetöjéről csak lefelé a mélybe. Most magammal rántom a sötétségbe Őt is.
- Összetörtem. Azt hittem végre elértünk valamit, és szerettelek volna meglepni valamivel aznap. De rá pár napra én is eljöttem. – végig a szemébe nézek, majd hátra dőlök a székemen, felemel a tekintetem a plafonra, megnyalom az alsó ajkamat majd visszatérek a szeméhez. – Miért mentél el szó nélkül?



To the boy I loved before



lufi kölyökkutya szemek 2
Vissza az elejére Go down
avatar
Inaktív
Kor :
21
Hozzászólások száma :
18
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
† montreal
Foglalkozás :
† architect wannabe
Play by :
† noah centineo

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Coco&&Harry » blind date Szomb. 22 Szept. 2018, 20:16
[quote="Hardin W. Satterlee"]

coco&&harry


Nem tudom, hogy mennyire nekem valók a kapcsolatok, hiszen még magammal sem tudtam soha megbékélni. Így hogyan tudnám megadni a másik félnek – adott esetben Coco-nak – azt, amire szüksége van? A legtöbbször magam alatt vagyok és csak csendben ülök és rajzolgatok a saját kis szobám méléyben vagyis a koliszobámban jelenleg, s nem foglalkozom senkivel. Még barátokat sem nagyon sikerült szereznem az egyetemen és őszintén megvallva nem is kerestem őket, mert egyáltalán nem vágyom rájuk. Tökéletesen megvagyok magammal és az ikertesómmal, aki mostanában egyre több figyelmet igényel, mivel kezd lecsúszni a leejtőn és félek, hogy ugyanarra a sorsra jut, mint édesapánk. Ezt egyszerűen nem hagyhatom neki.
- Rendben, hiszek neked – sóhajtok és valóban logikusnak tűnik, hogy nem ő szervezte ezt meg. Elég kínos volt a múltkori találkozónk ahhoz, hogy megpróbáljon elkerülni. Én is láttam azóta párszor a kampuszon vagy az egyik előadóban, de úgy tettem, mintha észre sem vettem volna és magamnak is próbáltam bemagyarázni, hogy nem ő az. – Hidd el, nem én vagyok az értelmi szerzője a ma estének. Az egész egy véletlen egybeesés – rántom meg a vállam. Remélem nem marad végig ilyen feszült a hangulat és sikerül legalább annyira feloldódnunk, hogy ne essünk egymásnak a múltunk miatt.
- Hogy érted, hogy levarázsolsz magadról dolgokat és bármit megteszel? Coco, én nem azért vagyok itt, hogy a mosdóban megfektesselek. Ha annyira le akarnék veled feküdni, akkor a buliban a múltkor kihasználom a gyengeséged és átváglak, hogy akarlak mindennél jobban és lefekszünk egymással, de erről szó sincs – mondom elég furcsa arckifejezéssel. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnék ágyba bújni vele. Természetesen akarom, talán mindennél jobban, de nem leszek olyan szemét, hogy felhasználom erre a lányt, aztán meg eldobom, mert magam sem tudom, hogy mit akarok. Azt már sosem tudnám jóvá tenni. Ha készen állok majd megkeresem, de az még nem most lesz.
- Mivel akartál meglepni? – kérdezem kíváncsiskodna, s a felesekre nézek magunk előtt. Hatalmasat nyelek. Nem szabad innom belőlük, mert nem tudnék megállni a részegségig, aztán máskor is akarnám, ám most mégis késztetést érzek arra, hogy az egyik apró pohár után nyúljak. Főleg akkor, amikor meghallom a lány kérdését, de nagy nehezen leküzdöm a kísértést. – Beijedtem, hogy lehet köztünk valami több és tudtam, hogy az életem így is romokban van – válaszolom egyszerűen. Nem fejtem ki jobban, de valószínűleg nem is tudnám.
Vissza az elejére Go down
avatar
Inaktív
Kor :
21
Hozzászólások száma :
7
Reagok száma :
5
Tartózkodási hely :
▽△ montreal
Foglalkozás :
▽△ student
Play by :
▽△ Lana Condor ♥

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Coco&&Harry » blind date Pént. 12 Okt. 2018, 19:40
Meg kéne tanulnom elengedni azokat az embereket, akik valamilyen formában fontosok voltak számomra. Amikor anya meghalt, igaz még csak kis pisis voltam és agyilag fel sem fogtam a történteknek a súlyát, mégsem tudtam mai napig abba beletörődni, hogy nincs többé. Utána jött az a része az életemnek amikor a legjobb barátnőm, aki egyben a nővérem is itt hagyott, elment messzire tőlünk és örülhetek, ha láthatom évente kétszer.
És utána itt van Hardinnal is ez a lezáratlan kapcsolatnak nem nevezhető dolog. Valami itt terjeng a levegőben, nem hagy minket nyugodni a gondolat, hogy mi lett volna ebből az egészből. Én pedig mint eddig úgy igazából sosem, most sem tudtam csak úgy szó nélkül túllépni a dolgokon. Az nem lenne Coco-s.
- Miért kéne elhinnem neked? – kérdőn húzom fel szemöldökömet, ha Ő gyanúsítgathatott engem akkor visszafelé is működik ez a dolog.
Az biztos, hogy ha visszaérünk az albérletbe akkor előveszem a lakótársamat és megkérem, hogy ha máskor is szeretne vak randira vinni akkor érdeklődjön, hogy nem-e az egyik exemről van szó. Már, ha lehet Hardint annak nevezni. Nevetségesek vagyunk.
- Hát persze. – kicsit csalódott vagyok, na nem mintha azt szerettem volna, hogy bármi is történjen most közöttünk. Nem számítok arra, hogy letöröl mindent az asztalról és ráültet a többi pedig egy felnőtt filmbe illő jelenet lenne. Hazudnék, ha nem akarnám, mert természetesen szeretnék vele lenni, de ha ez nem fog összejönni akkor már nem dőlök kardomban. Túllépek rajta.
Mikor felteszem a kérdésemet akkor kis gombóc keletkezik a torkom környékén és szeretnék már hazamenni, bebújni az ágyamba, bekapcsolni az égőimet majd valami nyálasan romantikus filmet berakni és bőgni. Egész éjjel. Elmosolyodom.
- Egy kis eldugott helyen akartam volna veled eltölteni egy éjszakát. Mindent megterveztem. Szereztem itókát, fényeket, kényelmes pokrócot és párnákat. Ráadásul a tudomásom szerint arra nem is igazán járnak az emberek, szóval egész éjjel ketten lettünk volna… - a többi pedig már érhető. Cinikusan felnevetek amikor azt ecseteli, hogy beijedt és nehéz az élete. Kié nem? Mindenkinek megvannak a saját démonjai, mégsem hagyjuk szó nélkül azokat, akiket szeretünk.
- És pont egy olyan dolgot utasítottál el az életedből, ami talán segíthetne építeni? Nem azt mondom, hogy jól jártál volna velem, vannak nekem is dolgaim, de nem engedted még az esélyét sem annak, hogy megpróbáljam. – lehúzok még egy felest, ha iszok akkor igyak rendesen, és mivel már kikértem ezért nem fogom nem meginni. Főleg, hogy Ő hozzá se nyúl. Kezdeti izgatottságom kezd elmúlni, megrázom a fejemet és még mielőtt újból kinyitnám szólásra a számat megiszok egy újabb shotot. – Ez most így jó? Jobb lett azóta bármi is körülötted? Mert én tudom, hogy velem minden csak romlott. Konkrétan nem tudok más pasira ránézni, mert mindenkiben téged kereslek. Volt azóta bárkid is?


To the boy I loved before



lufi kölyökkutya szemek 2
Vissza az elejére Go down
avatar
Inaktív
Kor :
21
Hozzászólások száma :
18
Reagok száma :
7
Tartózkodási hely :
† montreal
Foglalkozás :
† architect wannabe
Play by :
† noah centineo

Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Coco&&Harry » blind date Kedd 30 Okt. 2018, 16:43

coco&&harry


Amennyire most itt akarok lenni vele, annyira szeretnék el is tűnni. Sosem hittem a sorsban, de most már egyre jobban kezdem azt hinni, hogy ez az egész egy létező fogalom. Nem én akartam most sem Coco-val találkozni, ám mégis így hozta az élet. Már abbahagytam szövögetni az összeesküvési elméleteket a fejemben és úgy vagyok vele, ha ennek így kellett lennie, akkor így is lesz. Talán minden egyes találkozásunk egy újabb esély arra, hogy jóvá tegyük mindazt, ami valaha köztünk volt és az is lehet, hogy addig kapunk újabb és újabb esélyeket a sorstól, míg el nem rontjuk azokat. Már csak annyi maradt hátra, hogy jól járjunk el ezekkel és ne taszítsuk el magunktól a jó dolgokat. Az sem kizárt, hogy mindkettőnk életét a másik villanyozhatná fel csak még nem vagyunk erre felkészülve.
- Végül én is elhittem neked, ez olyan nehéz lenne a te részedről is? – próbálok higgadt maradni, de nem igazán megy. Hogy őszinte legyek már attól felhúzom magam, hogy meglátom a lányt. Ennek csak azaz oka, hogy jól tudom, hogy mennyire elbasztam ezt az egészet és most akár minden tökéletes is lehetne köztünk, ha nem futamodok meg. Mondjuk akkor az tűnt a jó döntésnek és talán ennek így kellett lennie.
Nem értem az arcára kiülő egyre inkább növekvő csalódottságot. Legszívesebben rákérdeznék, de inkább türtőztetem magam. Úgy érzem, hogy nem alkalmas az idő arra, hogy rákérdezek vagy csak szimplán megint én vagyok az, aki megfutamodik és nem merem semmi értelmeset sem tenni.
- Nem kell pia ahhoz, hogy minden tökéletes legyen. Nagyon jól hangzik, amit terveztél és tényleg örültem volna neki, de akkor még nem volt megfelelő az idő arra, hogy egymáséi legyünk és ezt jobb, ha te is belátod – magyarázom és rá kell jönnöm, hogy nekem is fájnak a szavaim. El sem merem képzelni, hogy mi játszódhat le a lányban a monológom hallatán. Talán most van itt az idő arra, hogy felálljak és elinduljak vissza a kollégiumba. Nem akarok több időt itt tölteni, mivel eszméletlenül kellemetlen és jól tudom, hogy úgysem jutunk előrébb. Csakis visszafelé sodorjuk magunkat a múltba és újabb esélyek ide vagy oda, nem éri meg rég leragasztott sebeket feltépni.
- Hogy lett volna jobb? Az Isten szerelmére, Colette! Nem foglalkoztam volna veled akkor sem, ha ott lefekszünk egymással. Akkoriban halt meg az apám és kezdett Stephie is megváltozni, én is más lettem. Vissza kellett találnom önmagamhoz és akkor nagyon nem fért bele, hogy egy újabb személyt köszöntsek az életemben, amikor magamról sem tudtam már eldönteni, hogy ki vagyok – csattanok fel. Teljesen őszinte vagyok és tudom, hogy egyetért velem, még ha fáj is és sosem fogja bevallani nekem, talán még magának sem. Lehúztam volna akkor az életről rendesen és ha neki is voltak apróbb, nagyobb problémái csak jobban megnőttek volna. Ennek a veszélynek őt igazán nem akartam feltenni.
- Szerintem elég lesz a shotokból – magam elé húzom a maradékot és a karommal ellehetetlenítem az útat, hogy hozzájuk tudjon férni. – Megcsókoltam pár lányt, de annyi volt. Nem jelentett semmit – mondom szemrebbenés nélkül. Nem hazudok, tényleg nem számítottak nekem. Ezek is mind különböző bulikban voltak, a lányok részegen rám másztak én meg nem utasítottam őket vissza. Még csak a nevük sem érdekelt, hiába volt olyan, aki az ágyamig is jutott. Mindig is Coco volt az egyetlen, aki bármit is megmozgatott bennem és ez így is fog maradni.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Coco&&Harry » blind date
Vissza az elejére Go down
 
Coco&&Harry » blind date
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French Moments :: 03. Montréal :: Villeray-Saint-Michel :: Restaurant Imperial-
Ugrás: