welcome to montreal!

you can't buy happiness, but you can live in canada


Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me?
Egyetemista
Meribeth Drummond
Kor :
25
Hozzászólások száma :
25
Reagok száma :
19
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Egyetemi hallgató
Play by :
Julia Adamenko

Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? EmptyKedd 28 Aug. 2018, 14:04
***
Vissza az elejére Go down
Egyetemista
Meribeth Drummond
Kor :
25
Hozzászólások száma :
25
Reagok száma :
19
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Egyetemi hallgató
Play by :
Julia Adamenko

Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? EmptyKedd 28 Aug. 2018, 15:05

Ben&Meri
“ I'm near in finding the sound… Don't have the feeling, I'm hanging around”
A telefonom csörgése kifejezetten bosszant, ezért csak a fejemre húzom a párnámat és átfordulok a másik oldalamra, hogy tovább folytassam az alvást. Már épp kezdenék visszamerülni az álmok birodalmába, amikor a lakótársam párnája erősen puffan rajtam.
-Meri ébredj már fel, ha nem kapcsolod ki azt a szart, akkor engem is felébresztesz. – Morogja a szobatársam, mire csak meghatározhatatlan hangokat hallatok, de végül nagy nehezen lehúzom a fejemről a párnát és félvakon a mobilom után kezdek kutakodni, hogy kikapcsoljam rajta az ébresztőt. Nehezen bár, de sikerül kiviteleznem a manővert, és bár még mindig elképesztően kómásan, de felülök, hiszen nekem időpontra kell ma mennem a nőgyógyászhoz, ahova bejelentkeztem. Senki sem szeret nőgyógyászhoz járni, de ez amolyan szükséges rossz, amit kénytelen minden ember lánya túlélni. Még pár pillanatig bambulok magam elé, mire végre összeszedném magam, hogy kisimítsam a jelenleg szénaboglyához hasonló hajamat a szemeimből, hogy aztán fel is keljek az ágyból. Összeszedegetem a zuhanyzáshoz szükséges dolgaimat, majd kissé morogva, hogy ilyen korán kellett felkelni, be is vonulok a fürdőbe.

Fél óra múlva már sokkal frissebben és üdébben látva a világot öltözök fel, és a lehető leghalkabban hagyom el a kis szobát, hogy a szobatársam még tudjon aludni az első előadása előtt. Ahogy a kollégium folyosóin sétálok, elgondolkozom azon, hogy talán jobb lenne, ha albérletet keresnék, de ahhoz viszont munkahelyet kellene találnom, hogy fenn tudjam tartani. A kollégiumot alig kell fizetnem, de ennek meg is van az oka, ritkán lehet itt jó alváshoz jutni. A szomszédban például egy zenész palántákból álló páros lakik, akik hajlamosak az éjszaka közepén nekiállni, gyakorolni. Nem mintha amúgy is sok időt töltenék alvással éjszakánként. Az elmélkedésemet az szakítja meg, amikor kilépek az utcára és elönt a napfény még jobban. Erre elmosolyodok, aztán újra előveszem a telefonomat, hogy beleírjam a rendelőnek a címét, mert különben biztos, hogy menthetetlenül eltévednék. A kisvároshoz képest, ahonnan jöttem, ez a város egy labirintus a számomra, és néha még az ismertebb utakon is képes vagyok eltévedni, ezt pedig nem akarom a véletlenre bízni, nem szeretnék elkésni, plusz minél előbb túl akarok lenni a vizsgálaton. Utána ráadásul amúgy is előadásom lesz.

Körülbelül háromnegyed óra múlva sikerül elevickélnem a rendelőig, de szerencsére még időben vagyok. Elégedetten lépek be az épületbe, hogy aztán ott némi kérdezősködés után a megfelelő ajtó előtt kössek ki. Egy-ketten vannak még előttem, így leülök az egyik kényelmetlen székre, és újra a telefonommal kezdek babrálni, hogy elüssem az előttem álló időt. Nem meglepő, hogy megint szabásmintákat nézegetek, és szinte érzem az ujjaimban a bizsergést, hogy legszívesebben elővenném az egyik füzetemet, hogy vázlatokat készítsek benne. De nem, azt hiszem arra nem lenne idő, mert túlságosan beleszoktam merülni, ezért marad csak a nézegetés. Ahogy telnek a percek, úgy kezdek egyre türelmetlenebb lenni, pedig még mindig van egy ember előttem. Egy idő után fel is kelek a székről, hogy járkálni kezdjek, hátha ezzel is gyorsabban telik az idő, sőt, az egyik közeli automatából még egy kávét is veszek magamnak, habár borzalmas íze van. Végre valahára, már csak én várok arra, hogy az ajtón belül kerüljek, ami aztán hamarosan be is következik.
- Jó reggelt! – Üdvözlöm egyből az orvost, vidáman, mintha az előbb nem is türelmetlenkedtem volna annyira. Mintha kicsit ismerősnek tűnne…
Vissza az elejére Go down
Egészségügyi dolgozó
Benjamin Peverell
Kor :
32
Hozzászólások száma :
52
Reagok száma :
41
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Nőgyógyász
Play by :
Kit Harington

Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? EmptyKedd 28 Aug. 2018, 22:17
Ben & Beth
Újabb páciens, újabb gond vagy talán inkább jó hír. Sosem úgy fogom fel a munkát, hogy jaj már megint egy új nap és megint kelni kell dolgozni. Szerintem annál degradálóbb nincs a világon, mint így elindulni. Akkor ott már valami régen rossz, ha a hivatást nem szívből csináljuk és nem mondhatom azt el, hogy minden egyes páciens problémáját a teljes tudásommal és segíteni akarásommal igyekszem megoldani. Mert az orvos van a betegekért és nem fordítva. Mert a nők is meg tudnak engem minden egyes alkalommal örvendeztetni az újszülött osztályon, mikor a vizitet tartom, mert tudok osztozni pillanatnyi örömükben, amikor a monitoron mutogatom a leendő porontyát, vagy épp egy súlyosabb betegnél, egy műtét után elmondhatom, hogy gyógyult, vigyázzon magára ezentúl csak - ja és ne emelgessen nagyon.
Az asszisztensem bonyolítja le az adminisztrálást, így aztán előre sosem tudom, hogy mi lesz az aznapi leosztás. Többnyire tájékoztat visszatérő betegről, akivel egyeztetni kell esetleg meg amúgy én is fejben tartom, ha valakinek sürgős és halaszthatatlan lelete van. Nem kicsit nyúlik meg az arcom, amikor meglátom a vörös hajat és a hozzá tartozó arcot a rendelőben úgy tőlem néhány méterre megállva. A lány az útról, akit felborítottak biciklivel és vérzett egy kissé az orra. Én pedig igyekeztem ellátni a sérülését és behoztam a kórházba egy kivizsgálásra, a biciklijét pedig bevágtam a csomagtartóba. Nem akart rendőrt hívni, nem akart semmit, csak a biciklijét és valami eszeveszettül magyarázott és csak mondta és mondta...
... és akiről mint megtudtam nem kicsit van, vagyis volna közöm. A név, akiről apám folyamatosan mesélt, akit örökbe kellett volna fogadjon mert a vér szerinti lánya, akit kinyomozott ugyan, mégsem kereste meg mert úgy érezte, hogy a családjánál biztonságban van és így kerek az élete. Aki most itt van a városban és fogalma sincs, hogy itt nem is annyira ismeretlen... vajon mikor jön szembe Arthurral? Ő biztosan tudná, kicsoda. Ő mindig mindent tud, nincs olyan ember, akiről ne derítene ki dolgokat. Hacsak én nem kérem rá. És akkor most ne képedjek el, ha tudom kicsoda ő?
- Jó reggelt,  Ms Drummond... foglaljon helyet. - kínálom meg a velem szemben elhelyezett üresen árválkodó székre. Csak remélni merem, hogy ő is csak a papírjait hozta, mint előző nap a másik hölgy.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
Vissza az elejére Go down
Egyetemista
Meribeth Drummond
Kor :
25
Hozzászólások száma :
25
Reagok száma :
19
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Egyetemi hallgató
Play by :
Julia Adamenko

Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? EmptyHétf. 10 Szept. 2018, 21:26

Ben&Meri
“ I'm near in finding the sound… Don't have the feeling, I'm hanging around”
Ahogy egyre többet figyelem a nőgyógyász arcát, úgy jövök rá, hogy valahol már láttam. Biztos vagyok benne. De hol? Erősen kell gondolkoznom, mire végre előkerül az emlék, és önkéntelenül is elkerekednek egy kicsit a szemeim.
- Várjon… mi már találkoztunk ugye? – Kérdezem meg végül, mert nem szeretem a bizonytalanságot. Igen, most már biztos vagyok benne, hogy ő az. Ő volt az, aki segített, mikor történt az a kis balesetem a biciklizés közben.
- Milyen kicsi a világ! – Mondom elmosolyodva. Sosem gondoltam volna, hogy pont vele fogok itt összefutni, mikor nőgyógyászhoz megyek. A kérésére csak bólintok, és leülök a székre, de még mindig túl nagy a meglepetés ahhoz, hogy még belekezdjek, hogy miért is vagyok pontosan itt. Oké, ez egy kicsit fura, hogy már ismerem korábbról, de csak nem lesz olyan nagy probléma, ugye?
- Amúgy elnézést a múltkoriért, azt hiszem túlságosan sokat magyaráztam, és utólag is köszönöm, hogy megállt segíteni. Lehet, hogy akkor nem úgy tűnt, mintha nagyon értékeltem volna, de így volt, higgye el. – Nevetek egy kicsit zavartan, de aztán összeszedem magam. Végül is pontosan tudom, hogy miért vagyok itt, és sietnem is kellene, mert előadásom lesz.

- Csak egy általános vizsgálatról lenne szó. – Kezdek bele végül, nem húzva tovább az időt.
- Valószínűleg nincsen semmi probléma, de azért szeretnék biztosra menni, és már egy ideje nem voltam vizsgálaton. – Ez így van. Kicsit megsűrűsödtek a dolgok, amióta ide költöztem. Otthon is kuszák voltak a dolgok az utazásom körül, hiszen elég hirtelen határoztam el magam az egészről. Néha még mindig elgondolkozom, hogy jó ötlet volt-e beleugrani az ismeretlenbe, de tudom, hogy Angus is azt akarta volna, hogy ne otthon temessem el magam, abban a kis városban, ahol nem sok lehetőségem van kiteljesedni. Igen, azt hiszem, határozottan jó ötlet volt ide jönni, még akkor is, ha sokszor van honvágyam, és bizonytalan vagyok még a jövőmmel kapcsolatban. Pedig én még jobb helyzetben is vagyok. Tudom, mit akarok csinálni, csak az út szokott néha ködbe veszni előttem, mielőtt újra megjelenne a célomhoz vezetve.
Vissza az elejére Go down
Egészségügyi dolgozó
Benjamin Peverell
Kor :
32
Hozzászólások száma :
52
Reagok száma :
41
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Nőgyógyász
Play by :
Kit Harington

Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? EmptyKedd 18 Szept. 2018, 14:34
Ben & Beth
Hát hogy a viharba ne találkoztunk volna? Azóta a fülemben cseng a lágyan sziporkázó éles hangja, amióta csak végigdumálta nekem az utat a fél életéről, valamiféle angyalról - aminek alighanem engem tartott - és arról, hogy most nem tud mihez kezdeni majd, mert tönkretették a közlekedési eszközét. Hol pedig arról sápítozott, hogy mi lesz vele a biciklije nélkül, ha nem tudják megjavítani vagy nem tud ugyanilyen jót venni, mert a kedvence lesz, valamint arról, hogy mi lesz vele,m ha itt menten elvérzik, elájul és arról, hogy de azért a kocsit sem akarja összevérezni. Egy szó mint száz, mire behoztam kivizsgálásra, már ott tartottam, hogy ha kimosom a fülem is régen kevés lesz. De megvártam vele a röntgent és a többi vizsgálatot is, csak utána eresztettem útjára, egyenesen a rendőrök karjába, akik kifaggatták, majd felvették vele a jegyzőkönyvet. Lévén, hogy nem voltam tanú, nem faggattak ki tüzetesebben, csak az állapota körülményeit tudtam megosztani velük. Azután pedig mély meditálásba kezdtem arról, hogy ezt az érdemleges apróságot meg akarjam-e említeni az apámnak, hogy a városban tartózkodik a vér szerinti lánya. Aki miatt most én itt vagyok és akinek köszönhetem igazából ezt az életet. Az életet, amit nem féltek tőle, mert tudom, hogy biztos egzisztenciám van és azt is tudom, hogy apám nem túrna ki a vagyonából. Én voltaképpen önként és dalolva mondanék le a javára, mert minden vasához nem ragaszkodom. A többi az én nevemen van, nem? Milyen önző gondolatok ezek, miközben épp itt áll velem szemben... én pedig azt mérlegelem, hogy vajon azért jött-e, amiért én itt vagyok vagy csak hálálkodni. Utóbbi reményfoszlányaim hamar eloszlanak, amikor megkérdezi, hogy UGYE találkoztunk?
- Az bizony. - érzem, hogy megy ki a vér az arcomból, csak bólogatni tudok és belekortyolok a rég kihűlt kávémba. Vagy ki sem hűlt, csak én érzem még annak?
- Ahm... hagyja csak, semmi gond. Orvos vagyok, az a kötelességem, hogy segítsek. - hát persze, ezt a dumát a világ legálszentebb dumájának hallom most a saját számból, pedig tényleg azért szálltam ki. Azt hiszem nem vagyok egészen jól.
- Szóval akkor vizsgálatra jött? - mintha csak nem hallottam volna tisztán, inkább visszakérdezek. Biztosra kell menni egy ilyen krízishelyzetben, amikor tulajdonképpen egy "rokon" még ha egy percig sem vér szerinti szeretne nőgyógyászati vizsgálatot kérni TŐLEM, a szintén nem vér szerinti bátyjától.
- Ahogy látom a rendszerben nem időpontra érkezett.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
Vissza az elejére Go down
Egyetemista
Meribeth Drummond
Kor :
25
Hozzászólások száma :
25
Reagok száma :
19
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Egyetemi hallgató
Play by :
Julia Adamenko

Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? EmptyPént. 12 Okt. 2018, 22:18

Ben&Meri
“ I'm near in finding the sound… Don't have the feeling, I'm hanging around”
Az a baleset még mindig élénken él az emlékeimben, főleg mivel a kedvenc biciklim itta meg a levét annak, hogy ebben a városban képtelenség rendesen tájékozódni. Nehezen szoktam meg azt is, hogy ekkora a forgalom, arról nem is beszélve, hogy néhány ember olyan őrülten tudja vezetni az autóját, hogy el kéne venni tőlük a jogosítványukat. Én is egy ilyen „úriembernek” lettem az áldozata, mert csak egy kicsit is hamarabb indult el, mint ahogy indokolt lett volna a lámpánál. Irtózatos szerencsém volt, hogy nem lett komolyabb bajom, mert szerencsétlen biciklim fogta fel az ütközés nagy részét. A felfokozott állapotomban elég őrülten viselkedhettem, ezért tényleg minden elismerésem az előttem álló férfinak, hogy képes volt kezelni. Őszintén hálás vagyok neki, legszívesebben meghívnám valahova enni, vagy inni, vagy ilyesmi, de kétlem, hogy belemenne, úgyhogy az ilyen fajta terveimről hamar leteszek. Különben is, most azért vagyok itt, hogy megvizsgáltassam magam. De hé… miért sápadt el hirtelen? Érdeklődve kezdem tanulmányozni az arcát, próbálva leolvasni róla, hogy mit gondolhat, de lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
- Öhm… valami baj van? – Kérdezem meg végül.
- Mintha kicsit elsápadt volna. – Mondom már-már aggodalmasan.

- Igen. Arra. – Bólintok szűkszavúan még mindig az arcát tanulmányozva. Miért van olyan érzésem, hogy ez a szituáció egyre furcsább? Pedig nem kellene annak lennie. Attól az egy szerencsétlen balesettől eltekintve nem találkoztam vele, úgyhogy nem kellene ennyire bizarrnak lennie annak, hogy vizsgálatot szeretnék. Mégis, mintha ő eléggé idegenkedne a gondolattól, amit nem értek, hiszen ez a munkája, vagy nem? Már biztos hozzászokott ahhoz, hogy nap, mint nap vadidegen nőket vizsgálgat.
- Hmm. Igazából felhívtam az asszisztensét, hogy egyeztessek vele, hogy be tudok-e jönni ma reggel. Konkrét időpontot nem kaptam, de azt mondta, hogy csak nyugodtan jöjjek, ma nincs sok időpont előre leegyeztetve, és hogy valószínűleg be fogok férni. – Mondom halkan, kicsit bizonytalanabbul, mint ahogy éreznem kéne magam. Miért én érzem magam kellemetlenül? Talán valami baj van velem? Úgy néz rám, mint aki szellemet lát.
Vissza az elejére Go down
Egészségügyi dolgozó
Benjamin Peverell
Kor :
32
Hozzászólások száma :
52
Reagok száma :
41
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Nőgyógyász
Play by :
Kit Harington

Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? EmptyVas. 11 Nov. 2018, 23:24
Ben & Beth
Engem egyszer a tétovázás fog a sírba vinni. Mikor úgy éreztem, hogy a házasságomnak annyi, majd jött az új reménysugár Ana személyében, ugyanezt játszottam el és bántottam meg két olyan embert olyan mértékig, amit soha de soha nem érdemeltek volna meg. Ebbe a bizonytalanságba kis híján én magam is úgy fulladtam bele, ahogy voltam. Amikor az ember nem tudja eldönteni, melyik kezébe és hogyan harapjon, majd végül annyira félremegy valami, hogy a legrosszabb helyzet jön ki, akkor mást nem tud tenni, mint átkozni magát a végtelenségig.
Hasonlóképpen érzem szerencsétlennek a mostani helyzetet, miszerint meg kellene vizsgálnom a nőt és igazából pont úgy kellene kezelnem őt mint egy mindennapi páciensem, de a helyzet az, hogy bárhogy szeretnék, nem tudok elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy a jelen lévő nő egy közel sem átlagos páciensem. Ha apámnak igaza van, akkor a jelen lévő kisasszony a vér szerinti lánya. A helyzet az, hogy addig tétovázok, amíg már mondanom kell valamit, válaszolni neki, nem leblokkolni. A helyzet kínosságát ott kezdem érezni, hogy az asszisztensem is abbahagyja a gépelést a monitor előtt és kérdőn rám pillant. Hát persze, ő nem tud semmit! Senki nem tud semmit és ez a sors különös fricskája, hogy pont nekem kell megvizsgálnom őt. Miért nem kértem mára szabadnapot? Amúgy is olyan lábbal keltem, hogy nehezen indultam el, Emma is nyűgös volt és amúgy is a pocaklakó nem igazán hagy minket aludni. Szóval nyúzott voltam. Más kérdés, hogy nem kell sok tollászkodás a tükör előtt, hogy napra kész fejet varázsoljak, egy olyan doki imázsát, akihez bizalommal fordulnak, aki mindenkit maximálisan lát el a legkörültekintőbb kivizsgálással, aki mindig vidám, mindig jó a kedve és mindig pozitív. Néha miért nem durran el az a lufi? Bár most épp azt érzem, hogy egy tű vészesen közelít hozzá és nem marad más hátra, mint a totális káosz és a kétségbeesettség, na meg a probléma: mi a jó istent mondok szegénynek, amiért nem akarom megvizsgálni?
- Iiigen, így van. - még szélesebbé válik az erőltetett mosolyom. Érzem, hogy nem fog előnyömre válni az, hogy átlátszó vagyok, amikor hazudok mondjuk. Egyszerűen képtelen vagyok és az apróbb füllentéseknél is nagy mázli kell, hogy ne bukjak le. Ilyen vagyok én, ez pedig itt a szerencsém. Most, hogy már rájött kicsoda is vagyok, nem csak a nevemet tudja, de azt is, hogy hova azonosítson. Egyszerűbb lenne csak megmondanom az igazat neki, de nem tudom mit tervez apám. Ugyanis az egész helyzet finoman szólva is kényes, lévén a család ellenezte azt is, hogy a nő anyját a házhoz hozza. Azt már csak nagy megfeszülés árán érte el, hogy örökbe fogadhassa, de akkor én jöttem a képbe.
- Mindenki zagyválhat össze-vissza, mikor megüti a fejét, nem igaz? - az adrenalin sok mindenre képes, mindenkiből mást és máshogy vált ki. Akárhogy is magyarázom meg a kis balesetét, attól még választ kell adjak arra, mitől ódzkodok ennyire ettől a vizsgálattól. De a fejemben semmi használható érv nem üti fel a fejét.
- Igen, persze. Öhm... papírokat hozott? - akkor tehát húzom az időt mindazzal, amivel csak lehet. Vagy esetleg felkészülök lelkileg erre a vizsgálatra, vagy keresek kibúvót, vagy ocsmányul fogok viselkedni és soha többé nem fog kedvelni sem. Hogy ez miért ennyire fontos? Mert lehet, hogy jövő héten már egy családi ebédnél fogom őt köszönteni, mint a húgom.
- Ha azok rendben vannak, úgy gondolom teljesen szükségtelen egy kivizsgálás. Mikor volt utoljára nőgyógyásznál? - ez is kideríthető az adataiból, de egyszerűbb így biztosra menni és már lélekben felkészülök a válaszra: egy évnél korábban? Akkor teljesen szükségtelen még a vizsgálat.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
Vissza az elejére Go down
Egyetemista
Meribeth Drummond
Kor :
25
Hozzászólások száma :
25
Reagok száma :
19
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Egyetemi hallgató
Play by :
Julia Adamenko

Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? EmptySzomb. 15 Dec. 2018, 06:21

Ben&Meri
“ I'm near in finding the sound… Don't have the feeling, I'm hanging around”
Egyre jobban elbizonytalanodva figyelem az arcát, próbálva kitalálni, hogy mi lehet a probléma ilyen hirtelen. De egyszerűen nem és nem tudok rájönni. Látom rajta, hogy van valami, de nem olyan dolognak tűnik, amit csak úgy egyszerűen kimond az ember. Szeretnék néha belelátni az emberek gondolataiba, akik körülöttem vannak, mert akkor elkerülhetőek lennének az ilyen kellemetlen és zavarba ejtő szituációk. Szeretnék mindig pozitívan gondolkodni és így arra a feltételezésre jutni, hogy biztos csak rossz napja van. Mindenkinek lehet rossz napja, nem igaz? Lehet, hogy nem aludt semmit az éjszaka, és éppen borzasztóan szenved, hogy túl kell élnie egy újabb napot. Az is lehet, hogy nem jutott hozzá a kávéjához ma reggel és így még rosszabbul indult az egész napja. Vagy kifejezetten volt egy nem túl kedves páciense előttem, ami tovább rontotta a dolgot. De a rossz érzés most már befészkelte magát bennem. Az a rossz érzés, hogy semmi köze ennek az egésznek ahhoz, hogy éppen bal lábbal kelt fel, vagy hogy pocsék napja van, hanem inkább a személyem ellen irányul, amit egyáltalán nem érzek jogosnak.Oké, lehet, hogy amikor először találkoztunk, idegesítő lehettem a számára, de nem olyan embernek gondolnám, aki egy olyan helyzet után elkönyvel egy idegent valamilyennek, meg se adva neki az esélyt ahhoz, hogy normálisan viselkedjen előtte. Ugye?

- Igen, hoztam. - Bólintok továbbra is szűkszavúan, hiszen ez a bizonyos rossz érzés csak nem akar eltűnni belőlem. Már nem is tudok mosolyogni, főleg mivel pontosan látom, hogy az ő mosolya nagyon erőltetnek tűnik. Lehet, hogy sokszor naiv vagyok, de az ilyen dolgokat elég hamar észreveszem, és nála ahogy az óra mutatója egyre csak halad előre, úgy lesz még inkább egyértelműbb, hogy itt valami nagyon nincs rendben.
- Több, mint egy éve. Már majdnem van az két éve is. Mivel költöznöm kellett, és új környezetbe kerültem, meg egyetem, meg minden… eléggé megfeledkeztem az évi vizsgálatról. - Nem akarok jobban belemenni, de önkéntelenül is magyarázkodok, pedig tudom, hogy nem kellene. Mindenesetre előveszem a kért papírokat és odaadom neki.
- Tessék. Legutóbb, minden rendben volt, de azért semmit sem bíznék a véletlenre. - Jegyzem meg talán kicsit élesebben is, mint ahogy szeretném.
- Túl eshetnénk rajta minél gyorsabban? Előadásra kell mennem, és biztos vagyok benne, hogy az ön páciensei se örülnek annak, ha sokat kell várni. - Teszem hozzá, picit türelmetlenül.
Vissza az elejére Go down
Egészségügyi dolgozó
Benjamin Peverell
Kor :
32
Hozzászólások száma :
52
Reagok száma :
41
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Nőgyógyász
Play by :
Kit Harington

Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? EmptyVas. 10 Feb. 2019, 12:54
Ben & Beth
Elhozta a papírjait, nagyszerű. Nyugalmat erőltetek magamra és nyújtom a kezem felé, hogy amint előhalássza mindenét, átvegyem tőle. Úgy fest tényleg én leszek a nőgyógyásza, amit kezdettől fogva, ahogy megpillantottam nem tartok etikusnak és nem érzem úgy, hogy fair lenne minden szó nélkül elmenni a valódi okok mellett. De alkalmas egyáltalán a helyzet és a helyszín arra, hogy bármit megbeszéljünk őszintén, tisztán? A családom, apám családja nem mindennapi, szerteágazó és a legtöbb tagját érdekek motiválják. Én úgy döntöttem, nem kérek az érdekekből, amikor nagyapám legnagyobb bánatára nemet mondtam a házasodási terveire. Én mást akartam, nem céget átvenni, vezetni, beházasodni valami kőgazdag családba. Elég volt apámra néznem, hogy tudjam csak boldogtalan lennék. Ő túl későn kapaszkodott ki ebből a veremből ahhoz, hogy helyrehozza a hibáit, ami most úgy érzem inkább az én vállamat nyomja.
- Honnét jött? Bocsánat, túl személyeset kérdeztem. - újabb olyan kérdést teszek fel, amire talán egyszerűbben megtalálom a választ a papírjaiban, mint személyesen faggatom. Hisz elméletileg semmi közöm az előéletéhez, nem? Nem kötelessége válaszolni, ha pedig felháborodik, akkor jogosan teszi. Inkább szemügyre veszem azokat a papírokat, amiket a kezembe nyomott. Talán mintha csak azt keresném, hogy bár ne egyezzenek az adatok, bár lenne valami eltérés, amire azt mondhatnám, hogy csak félreértettem az egészet és semmi köze voltaképpen apámhoz. De minden kis apróság csak azt hivatott megerősíteni, én pedig egyre jobban kutyaszorítóban érzem magam. Hogy lehetne tisztességesen kimászni ebből anélkül, hogy megbántanám? A válasz aligha az, hogy van rá megoldás.
Igazából nekem vesztenivalóm nincs. Sohasem féltettem a helyem a vér szerinti gyerektől, sohasem éreztem úgy, hogy a jelenlétével kitúrna a családból. Apám szeret engem, hisz azért vett magához, azért nevelt éveken keresztül és nevelt olyanná, amilyenné váltam végül. Egy a céljait megvalósítani akaró, a saját útját járó férfivé. Most itt áll velem szemben semmit sem sejtve bennem mi zajlik, én pedig úgy érzem, hogy tartozok neki egy vallomással. Egy vallomással, melyet ha nem mondok ki, akkor végképp nem tudnék tovább tükörbe nézni. Annyi minden rosszat tettem már az életben, annyi mindenkit bántottam meg és úgy, hogy félő sohasem fogom tudni helyre hozni a hibáimat, hogy egyszerűbb lenne, ha megkímélném csak a világot az önzőségemtől.
- Hogyne. - a szavai hirtelen rántanak vissza a valóság talajára elmém legmélyebb bugyraiból, hogy azonnali választ kapjon. Hát... azt hiszem akkor túl kellene essünk a vizsgálaton, nem igaz? Nem kell tovább rabolnunk egymás idejét, csak túlesünk rajta, meg sem nézem, csak ellátom a dolgom.
- Akkor vetkőzzön le deréktól lefelé és feküdjön fel a vizsgálószékbe. - rutinszerűen jönnek a szavak, majd a hidegzuhany. Nem etikus, ez mantrázódik egyre hangosabban és többször a fejemben. Mielőtt még a paraván mögé menne, emelem a kezem hirtelenjében.
- Nem, várjon... nem vizsgálhatom meg. - nagyot nyelek. Mégis mit mondjak neki, miért állítottam meg? Az igazat, csakis az igazat mondhatom neki, semmi mással nem tartozok.
- Árvaházban nőtt fel, igaz? Az apját keresi. - szavaim után érzem a feszült csend beálltát. Honnét tudhatok ilyenről, nem igaz? Én, egy egyszerű nőgyógyász. Érzem az asszisztensem tekintetét magamon, biztosan elképed.
- Hozok egy forrócsokit, ahogy szereti doktor úr. - legalább kapcsol, felkel és elindul kifelé. Nem mintha nem ittam volna ma már eleget, most úgy érzem, ha túlesünk ezen a beszélgetésen kelleni fog, különben leesik a vércukrom és csak ülhetek hullafehér arccal a székemben és meredhetek magam elé, amíg vissza nem nyerem a lélekjelenlétemet. Érzem, hogy a szívem is hevesebben ver az izgatottságtól. Mi jön most?
- Azt hiszem segíthetek ebben.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
Vissza az elejére Go down
Egyetemista
Meribeth Drummond
Kor :
25
Hozzászólások száma :
25
Reagok száma :
19
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Egyetemi hallgató
Play by :
Julia Adamenko

Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? EmptySzer. 03 Ápr. 2019, 19:22

Ben&Meri
“ I'm near in finding the sound… Don't have the feeling, I'm hanging around”
Hamar átadom neki a kért papírokat, de a feszültség nem tűnik el belőlem. Akkor sem, amikor figyelem, ahogy alaposan áttanulmányozza a kért iratokat, és már-már azt hihetném, hogy ezután minden rendben lesz, gyorsan lezavarjuk az egészet, aztán mind a ketten mehetünk a dolgunkra úgy, hogy többé nem is kell találkoznunk. Persze, Meri, mert az Élet mindig így működik. Eltervezel valamit, beleéled magad, elképzeled, hogy mi fog történni, aztán az Élet közbeszól, és jó alaposan lelök a gödör legmélyére azzal, hogy: “Nesze neked, meg az álmodozásodnak, viseld a következményeit.” Köszi Élet, én is szeretlek. A kérdésére kiszakadok a gondolataimból.
- Nem tudom, ez mennyire számít személyesnek, azok után, hogy a fél életemet elfecsegtem önnek a kocsiban, és látott véres ruhában. - Mondom megvonva a vállam.
- Skóciából jöttem. - Válaszolom a kérdésére. Miért ne válaszolnék? Büszke vagyok arra, ahol születtem, ugyanúgy imádom a hazámat, annak ellenére is, hogy mégsem maradtam ott, hanem éppen itt esz a fene. De ki tudja, talán, ha elvégzem ezt a szakot, utána újra hazamegyek. Honvágyam van, és a szüleim is nagyon hiányoznak. Főleg mostanában, mert nagyon egyedül érzem magam, minden barát ellenére, akik körülvesznek. Mert ez nem ugyanaz. Nem ugyanaz, mert még mindig, szörnyen, borzalmasan hiányzik Angus az életemből, aki nem csak a szerelmem volt, hanem a legjobb barátom is. Itt különösen hiányzik, mert nem látom az ismerős tájakat, és helyeket, ahol annyi időt eltöltöttünk együtt.

Már-már épp kezdeném azt hinni, hogy végre túl eshetünk ezen az egészen, mert arra kér, hogy menjek levetkőzni, de mint mindig, most is túl korán hiszem azt, hogy ezentúl minden rendben lesz, mert alighogy elindulok, meg is állít. Kezdem elveszíteni a türelmemet, amiből amúgy sincs sok. Érzem, hogy a düh, ami eddig építkezett bennem, elér lassan egy olyan szintet, amikor már robban, és már épp ordítanám le a fejét, hogy mégis mi a fene baja van velem, amiért ennyire nehezére esik megvizsgálnia, de a következő kérdése belém fojtja a szót. A düh helyét pedig átveszi a csodálkozás.
- Hogy mi? - Bukik ki belőlem a kérdés a kiabálás helyett, és csodálkozva nézek a férfira.
- Ezt meg honnan tudja? - Teszem fel az újabb kérdést. Rendben. Kezdjük az elején. Honnan vette, hogy árvaházban nőttem fel? Talán a papírjaimból… de nem, ott nincs semmi olyan hivatalos dolog, ami ez megerősíthetné, bár nyilván anyukám neve más az adatokban, mint a nevelőanyukámé, de ő ezt nem tudhatja. Másodszor… igen, keresem az apámat. De nem annyira elszántan, mint azokban a filmekben szokás, ami ezeket a történeteket dolgozzák fel. Nem az a célom, hogy mindenáron rá akadjak, mert az én családom úgy tökéletes ahogy van, és igazából csak a kíváncsiság hajt, hogy megtudjam, vajon milyen is az igazi apám valójában. De ennyi. Nem érdekel az, hogy ott hagyta anyát, ahogy az sem, hogy miért, sőt, még az sem igazán érdekel engem esetleg miért nem keresett, csak tudni akarom, hogy milyen ember.

Az utolsó mondatra félvakon kitapogatok egy széket, majd lerogyok rá. Van egy olyan érzésem, hogy a mai előadásnak annyi.
- Oké, tisztázzunk valamit. - Szólalok meg végül, eltűrve az arcomból a rakoncátlan hajtincseimet.
- Maga ismeri az apámat? Az igazi-igazi apámat? - Teszem fel az első és legfontosabb kérdést, ami jelenleg megtalálható a gondolataim között.
- Ha pedig ismeri, és azt is tudja, hogy én a lánya vagyok, akkor… mi a búbánatos francért nem mondta még el eddig? Megkímélt volna egy csomó idegeskedéstől, és attól való félelemtől, hogy valami gond van velem és azért nem akar megvizsgálni. - Kicsit csúnyán nézek rá.
- Bár ezt még mindig nem értem. Ha csak ismerőse, akkor sem kellett volna ilyen erős ellenérzést kiváltania magából az, hogy meg kell vizsgálnia. Mi mást kellene még tudnom? - Tudom, hogy kérdésekkel bombázom, és hogy egy csomó embertől elveszem az idejét, de én innen addig el nem megyek, amíg minden kérdésemre választ nem kapok.
Vissza az elejére Go down
Egészségügyi dolgozó
Benjamin Peverell
Kor :
32
Hozzászólások száma :
52
Reagok száma :
41
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Nőgyógyász
Play by :
Kit Harington

Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? EmptyPént. 05 Júl. 2019, 16:47
Ben & Beth
Egyre inkább érzem úgy, hogy tartozom neki a vallomással, amit már rég, a kocsiban el kellett volna mondanom neki. De nem, én önző módon inkább csak megtartottam magamnak az információkat és elmeséltem apámnak a sztorit. Először elképedt, majd hirtelen izgatottá vált, hisz az elveszettnek hitt lányáról volt szó.
Most mégis tétovázok és még mindig húzom a dolgot, amennyire csak lehet. Inkább saját bénaságomból, mint hogy a szándék vezérelne, hogy tényleg elhallgassam előle. Ennyire nehéz elkezdeni? Érzem, hogy kiszárad a szám is a gondolatra, hogy bármit mond, annyira egybevág… kizárt, hogy egy másik nő legyen és… nem lehetek ennyire álságos, így is hazavágtam már a közérzetét az idióta megnyilvánulásommal.
- Apád ki akart venni az árvaházból, de már valaki örökbe fogadott. – nem kertelek tovább, nem számít, hogy mennyire vág közbe. Ha már elküldtem vetkőzni, ami esetünkben nem igazán etikus, akkor teszek róla, hogy megállítsam. Nem szeretnék többet látni annál, mint ami. Azt hiszem az lenne fair, ha más orvos látná, aki mondjuk nem esélyes a testvér pozíciójára. Vér szerint semmi közöm hozzá, de apám révén annál inkább. Csak hallgatok a kifakadására. Látom, hogy gyanút fog, értetlenül néz rám. Kell egy kis lelkierő, hogy meg tudjam magyarázni neki. Le kell üljek, egy darabig csak némán meredek a papíromra, majd rá fel. Az asszisztensem már remekül ért ahhoz, hogy mikor menjen el kávészünetre vagy a büfébe vagy csak úgy megnézni valamit.
Végül csak én magam hallgatok el és adok neki némi időt felocsúdni a sokkból. Jót tesz a kényszeres megmozdulásom, hogy a vizes ballonhoz lépek és kitöltök egy pohár vizet neki. Nem túl hideget, nem túl meleget. Lassan csorgatom le, nem rohanunk sehová. Addig is van időm talán összeszedni magamat is. Mire megfordulok, már leül és csak habog. Odasétálok hozzá, a poharat nyújtom felé.
- Igen. – a válaszom halk és rövid. Nem kezdek el kertelni, nem kezdem még el a töténetet, csak a székemhez lépek és leülök rá. Nem tudom eldönteni, hogy az asztal tisztes távolságából vagy közvetlenül mellette ülve lenne érdemes megbeszélni ezt vele. Elvégre még az is tök jogos lenne, ha szétkaparja ezért az arcom. Na jó, nem tudom miképp fogja fogadni, ez a szomorú igazság.
- Sajnálom, én csak nem tudtam hogy kezdjem el. A múltkori incidens után raktam csak össze a dolgot, oké? Nem tudtam, hogy majd te leszel akit ellátok mert letolt egy seggfej sofőr az útról. – tényleg fogalmam sem volt róla, arról pedig főleg nem, hogy majd itt köt ki nálam. Annyira abszurd a helyzet, hogy leblokkoltam.
- Nos… a helyzet ennél bonyolultabb, mint megvizsgáljalak. És sajnálom, hogy letegezlek, nem tudok másképp beszélni, ha egyszer erről beszélünk. Nem voltam az előbb egészen őszinte, apád nem csak meglátogatta az árvaházat, amikor téged keresett. Én is skót vagyok. – tudom, hogy egy kissé csapongó, amit mondok, de csak remélni merem, hogy tud követni. Érzem, hogy az arcom egy kissé lángol, amiért a szavakat keresem csak.
- Apád engem fogadott örökbe, amikor megtudta, mi törtét veled. A szüleid után kérdezett, majd úgy ítélte meg, hogy rendes emberek nevelnek téged. Talán néha utalt nekik egy kisebb összeget, végül a szüleiddel abban állapodtak meg, hogy nem keres többet.
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
Vissza az elejére Go down
Egyetemista
Meribeth Drummond
Kor :
25
Hozzászólások száma :
25
Reagok száma :
19
Tartózkodási hely :
Montreal
Foglalkozás :
Egyetemi hallgató
Play by :
Julia Adamenko

Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? EmptySzomb. 27 Júl. 2019, 19:01

Ben&Meri
“ I'm near in finding the sound… Don't have the feeling, I'm hanging around”
Érzem. Szinte érzem a zsigereimben, hogy most olyan beszélgetés fog következni, ami alapjaiban fogja megrengetni az eddigi életemet. Kissé feszülten ücsörögve a széken várom a kérdéseimre a választ, és most kivételesen az sem tud meghatni, hogy szerencsétlen mennyire idegesnek tűnik. Legyen is. Én is az vagyok. Annyi a minimum, hogy ő is most kellemetlenül érzi magát, ha másért nem is azért, ahogy az előbb viselkedett velem ahelyett, hogy egyenesen a szemembe mondta volna, hogy mi a helyzet. Én ehhez vagyok hozzászokva, hogy valaki nyíltan megmondja nekem, hogy mi a helyzet. A szüleim is mindig ilyenek voltak és Angus is, mert tudták, hogy ki nem állhatom, ha valaki ködösít ahelyett, hogy megmondaná az igazat. Nem hiába húztam fel magam annyira az előbbieken, ezért most talán a szokottnál is türelmetlenebbül várom Ben válaszait. Amit meg is kapok hamarosan. Szinte fülsiketítő a csend, ami hirtelen beáll mindazok után, amit mondott. Átvettem tőle a poharat ugyan amit megtöltött a vízzel, de semmi másra nem vagyok képes jelen pillanatban csak az ujjaim között forgatni a papírpoharat, miközben csak bámulok rá, próbálva rájönni arra, hogy mindaz, amit mondott, az komoly-e, és ha igen, akkor az mégis pontosan milyen érzéseket vált ki belőlem. Őszintén… nem tudnám megmondani. Nagy nehezen elszakítom róla a pillantásom és most a víz fodrozódására meredek, a pohárban. Próbálom rendezni az érzéseimet, amik hirtelen, nagyon hirtelen özönlöttek el, és igyekszem kibogozni azt az egy dolgot, hogy mégis milyen érzéssel tölt el úgy ez az egész. 

- Milyen furcsa… hogy pont te voltál az, aki végül segített azután a baleset után. – Mondom végül halkan, már én is elhagyva a magázódást.
- Tudod, nem igazán érdekelt az soha, hogy mi történt az igazi apámmal. Nagyon kicsi voltam, amikor anya meghalt, nem sok emlékem maradt róla, így amikor a szüleim örökbe fogadtak, olyan volt, mint egy új kezdet, és csak nagyon nehezen tudok visszagondolni az árvaházban, vagy az az előtt eltöltött időkre. Persze, amikor elértem egy bizonyos kort, akkor elkezdett érdekelni. Még kutattam is utána, de nem azért, hogy újra visszatérjen az életembe, hanem csak kíváncsiságból. Ez azt hiszem a mai napig így maradt. Továbbra is érdekel, hogy milyen ember, hogy mik voltak az okai arra, hogy azt tette, amit, de nem éreztem úgy, hogy hatalmas űrt hagyott az életemben, hiszen nem ismertem, és a szüleim ezt az űrt tökéletesen be tudták tölteni, ha ugyan volt. – Nem tudom, hogy mi késztet arra, hogy elmondjam ezeket egy… lényegében idegennek, még akkor is, ha végül is ő az, akit az apám örökbefogadott helyettem. Nem érzek dühöt, se szomorúságot, egész egyszerűen csak össze vagyok kicsit zavarodva.
- De neked ez nem lehet könnyű. Mármint az, hogy találkozol velem. – Pillantok fel rá, egy nagyon halvány mosollyal.
- Továbbra is szeretném megismerni… de nem tekintem az apámnak. Az én apám az más. Az az a személy, aki felnevelt és velem volt akkor amikor boldog voltam és szomorú. Aki segített túllábalni a depresszión. Aki segített megmenteni önmagamtól. – Mondom ezt már szinte suttogva.

A vizemet teljesen érintetlenül hagyva teszem le a poharat az asztalra és állok fel hirtelen. De továbbra sincs bennem semmiféle indulat, sőt mintha… mintha örülnék. Azt hiszem.
- Köszönöm, hogy ezt végül elmondtad. – Mondom hirtelen egy kicsit nagyobb mosollyal, majd mielőtt még meggondolhatnám magam, közelebb lépek hozzá, és ha még ül, ha nem hirtelen átölelem.
- Szóval… akkor lényegében a testvérem vagy? – Kérdezem olyan természetes hangsúllyal, mintha ezt az emberek mindennap megkérdeznék másoktól. Az ölelés csak egy pillanatig tart, és már el is lépek tőle, de az érzelem mögötte őszinte volt, még ha talán számára kínos is lehetett.
- Most már nem csodálkozom azon, hogy miért viselkedtél olyan lehetetlen módon, mikor azt kértem, hogy vizsgálj meg. – Ahogy visszagondolok a korábbi eseményekre önkéntelenül is elnevetem magam és sokáig nem is tudom abbahagyni. Talán a szituáció abszurditása miatt, vagy amiatt, hogy annyi információt zúdított hirtelen a nyakamba… de ez segít kicsit oldani a bennem dúló felhalmozódott érzéseket. És azt hiszem… tényleg nem bánom, hogy így alakult annak ellenére sem, hogy még mindig semmit nem tudok a vér szerinti apámról.
Vissza az elejére Go down
Egészségügyi dolgozó
Benjamin Peverell
Kor :
32
Hozzászólások száma :
52
Reagok száma :
41
Tartózkodási hely :
Montréal
Foglalkozás :
Nőgyógyász
Play by :
Kit Harington

Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? EmptyPént. 23 Aug. 2019, 19:13
Ben & Beth
Bár annyira egyszerű lenne vallomást tenni, mint amennyire azt fejben elképzeltem. Csak elmondani, megszabadulni a súlytól ami a vállam nyomta, amit nem tudtam miképp osszak meg vele, mert az nem kérdés, hogy megosztom vele. Nincs jogom elhallgatni az igazságot. Mégis annyira bennem a félsz, hogy majd felkavarja, majd elhord mindennek, hisz én vettem el az ő jogos helyét az apja oldalán. Nem tudom eldönteni, hogy a hallgatás kellemetlenebb-e vagy a gondolataimat megdiskurálni mindeközben. Vagy esetleg ez a kínos vizsgálat? Mert minél jobban ódzkodok, annál jobban látja és annál ingerültebb lesz. Patthelyzet, most vagy kitör, mint egy szunnyadó tűzhányó, vagy sértetten fogja magát, elmegy és soha az életben nem lesz lehetőségem rá, hogy megbeszéljem ezeket a halaszthatatlanul fontos dolgokat vele.
Beáll a kínos csend, a tekintetem pedig róla a mappájára majd vissza rá vándorol. Végül kényszeredetten igazgatni kezdem a lapokat összefűző kapcsot, mintha csálén vagy legalábbis pont annyira tökéletlenül állna, mint amennyire tökéletlenül állunk itt most egymással szemben. Nem tudom mi a jobb, lefoglalni magam, elterelni a figyelmem róla, vagy minden erőmmel rá fókuszálni. Azt hiszem ez utóbbit már bőségesen megérdemli az előbbi bánásmód után.
- Az pusztán a véletlen műve. Én nem ismertelek. - szögezem le egyértelműen a tényt, hogy nem játszottam meg az egészt, a baleset sem miattam történt, egyszerűen csak véletlenül keveredtem arra és a kötelességem kimondatja velem, hogy segítsek neki, vagy minimum megvizsgáljam, hogy minden rendben van-e vele, vagy szüksége van komolyabb orvosi ellátásra.
- Tudom, átérzem. Tizenkettő voltam, amikor elhozott. - úgy érzem, hogy joga van tudni a tényeket. Ha már mondom, akkor mondok mindent, amit csak tudok. Igen is átérzem azt, milyen kicsiként elveszteni a szüleimet, ráadásul ő az apját eleve nem is ismerhette, hisz sohasem volt részese az életének.
Valahogy mégis nagy kő esik le a szívemről. Annyira mégsem érdekelte, hogy tényleg minden követ megmozgasson?
- Pedig ő meg akart keresni téged, de az árvaházban semmit nem adtak ki rólad neki. - persze talán meglett volna a pénze hozzá, hogy ez ne okozzon neki gondot, de új célokat tűzött ki maga elé, amikor engem elhozott.
- Tudod... miattam nem keresett tovább téged. Egyszer az életben jól szerette volna csinálni. - mi ütött beléd, Ben? Ennyire nem kell mindent megosztani vele, hisz ez sohasem lett kimondva. Csak én éreztem így.
- Szívesen megismerne. Az egyetemen tanít művészettörténelmet. - furcsa egy választás, de az apám, vagyis az apánk mindig is egy nagy művész volt és az is maradt a maga módján. Mindig megtalálta azt az utat, amin nem tudta soha senki befolyásolni őt.
- Nem, igazából én... csak nem tudtam hogy osszam meg veled és jöttél, hogy vizsgáljalak meg. Szóval érted, így tényleg nem könnyű. - nem tudom rendesen megfogalmazni, hogy igazából nem félek annyira tőle, de sosem voltam olyan jó a szavak terén, ha valami fontosról van szó. Sem döntés, sem meglépés terén nem bizonyítottam még eddig úgy igazán.
- Azt hiszem, hogy igen? - nem vagyok biztos benne, hogy ezt már most így ki lehetne jelenteni. Meglep a közeledése, arra pedig végképp nem számítok, hogy megölel. A hangom alig találom utána meg. Végül csak egy suta hátbaveregetésre futja tőle.
- Nem is neheztelsz rám?
■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■credit
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me? Empty
Vissza az elejére Go down
 
Ben & Meribeth - Why are you not want to examine me?
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
French moments :: 03. Montréal :: Belváros :: McGill University Health Centre :: Dr. Peverell rendelője-
Ugrás: